Kedves Olvasóim, Barátaim és olvasó Barátaim!
Tudom, régen jelentkeztem. Sajnos most is csak egy röpke bejegyzés erejéig, nehogy bárki is kétségbe essen, hogy elvesztem a világháló útrengetegében. Szeretnék írni. Nagyon. És tartozásom is van, hiszen a havi teendők elmaradtak, de nagyon nehezen találok időt és főleg energiát.
Az első babavárás kellemesebb élmény volt. Pl. majdnem végig le tudtam hajolni, tornáztam, pihentem stb. Most viszont az eluralkodó vízilóvizmus megnehezít mindent.
Amikor szélcsend van, azaz a kétéves tornádó szundít, én sem tudom nyitva tartani nehezedő pilláimat. Ebből következően elmulasztom az íráshoz felhasználható értékes órákat. Felállni csak úgy tudok, mint egy termetes asszonyság (pedig kezdve a nyolcadik hónapot még mindig csak 1 kiló plusszal dicsekedhetem). A gyermek által szétterített tárgyakat csak arrébb rugdosom, halogatva felszedésüket. Igaz ő is egyre többet segít. Gyakran hajol le helyettem. (Méreteit tekintve könnyebben is veszi az akadályokat. Közelebb van a földhöz!!)
Mégis büszkeséggel telten számolhatok be arról, hogy a kölyökkel együtt veteményeztünk és palántáztunk.
Háááát! Nyugodtabb élményem is volt már az életben. Minden esetre sokat tanultunk. Pl.
- azért vannak a kis utak a kertben, hogy ne a friss veteményesen keresztül közelítsük meg a kiszemelt pontokat,
- vagy az Anya által kijelölt sorok nem arra valók, hogy gyönyörű tengerzöld gereblyénkkel betemessük,
- és a borsómagot nem szükséges feltétlenül a sárgarépa sorába szórni. (Ez újfajta értelmezése lenne a vegyes kertnek. Ki tudja! Fiam innovatív hajlamai még hasznunkra lehetnek.)
Közben pedig lestem, hogy az egyik teraszról a másikra mászva egy gurulással egybekötött szaltó után lehetőleg ne a sebészeten kössünk ki a fiammal.
A palánta vetése sem volt kevésbé stresszes. Eleinte még viszonylag sikeresnek bizonyult a palántaföld elhelyezése az edénykékbe, aztán egy ,,földcsuszamlásnak" köszönhetően az asztalon sorban várakozó kisautók katasztrófavédelmét kellett biztosítani. (Már úgyis rájuk fért egy jó kis mosás.) A locsolókanna tartalma is - rendeltetésétől eltérően - tájfunként söpört végig földjeinken.
Majd mire a magocskák a helyükre kerültek a gyerek már meghempergőzött a házunk mellett összegyűjtött fahamuban.
Az eredmény?
Hosszútávon sok finom zöldség.
Rövidtávon egy meztelenre vetkőztetett gyermek, nagy mennyiségű szappanfogyás, nagy vízfogyasztás, katasztrófanyomok eltüntetése és Anya kissé megviselt idegei.
Azért megérte. Sosem fogom elfelejteni, ahogyan az apró kezek ügyesen dugdossák a földbe a hagymát, majd alapos tisztítás után megsimogatják a fejemet a világon legkedvesebben kiejtett mondattal: ,,Szia, Aja!"
