Kísérletek és eredmények

Ma lett a kis "feladatom" 40 napos. Gondoltam megünneplem a gyermekágyas időszak végét egy bejegyzéssel. :)

Egy-egy élethelyzet érdekes eseményeket eredményezhet. A házunk előtt van egy kis virágoskertünk tele évelő növényekkel. Mivel nehezen veszem rá magam az esztétikummal való törődésre a család gyomormegtöltésének gondjai után, nem terveztem, és nem is vetettem egynyáriakat (máskor is csak legfeljebb szeretett férjem kifejezett kívánságára). Szeretem a virágokat, és ha egyszer unatkozni fogok, hatalmas virágoskertem lesz (egyszer...talán...). 

A jelenlegi is szép szokott lenni, hiszen sorban ontja a virágokat. Idén azonban értéknövelő tényező beiktatására került sor. Mivel két szoptatás között nem a teraszos kertünk vadregényes tájainak bejárásáról álmodozom, édesanyám javaslatára a virágok közé elszórva paradicsom palántákat ültettem. Én, aki a szimmetria és rendezett sorok híve vagyok, mosolyogva gondoltam vissza arra a jeles eseményre, amikor 10 éve egy vajákos asszonynál életemben először hasonló megoldással találkoztam.

Azonban jelen helyzetemben kézenfekvő megoldásnak tűnt. Csak kilépek az ajtón, és máris élvezhetem a kerti munka örömeit. A palánták az ún. paradicsomfa fajták egyikéből valók. Pontos származását a dél amerikai szappanoperákból jól ismert homály fedi, ugyanis a szomszéd nénitől kaptuk, aki már maga sem ismeri pontosan a múlt eseményeit.

Nagy meglepetésemre a palánták itt nemcsak élnek, de már virágok és pici bogyók özöne kacsintgat ránk a liliom, citromfű, menta, és krizantém tövek szomszédságából. Pedig azt hittem, hogy ezek a telhetetlen iszákosok nem sok teret hagynak majd a betolakodó haszonnövényeknek (már csak féltékenységből sem). Persze arról gondoskodtam, hogy egyik se vessen árnyékot a paradicsombogyók jövőjére, de ismerve ezen növények terjedési sebességét, voltak kétségeim.

Most azonban az elégedettség gyönyöre tölti be a szívemet, amikor kitekintek kis kertünkre. 

Két veszélyforrást viszont nem sikerült még kiküszöbölnöm. A jégesőt és a kizárólag (vagyis többnyire) a mi kertünkben pusztító tornádót. Gondos gazdaként a palánták mellé cserepeket is raktam az öntözés hatékonyabbá tételéért. Ezek azonban rövid időn belül két és fél éves kisfiúnk apró kezeinek áldozatává váltak..Miután elmagyaráztam a kis tornádónknak, miért nem hatékony megoldás a cserepek földdel való megtömése, újabb megoldásként eltávolította a cserepeket a palánták mellől. Még az sem teljesen egyértelmű számára, hogy a pici zöld bogyók a növényen lesznek nagy pirosak és nem a konyhapulton, de kicsire nem adunk, inkább a túlélésért küzdünk!!!

Szóval elgondolkodtam azon a lehetőségen, hogy a növényvédő funkciót betöltő virágokon kívül is van élet, vagyis egyre inkább a hagyományos vegyes kertek mellett teszem le a voksot. A következő kerti tervben már így gondolkodom. Ha pedig éhesek maradunk, majd megesszük a virágokat!!!

Kísérletek és eredmények

Ma lett a kis "feladatom" 40 napos. Gondoltam megünneplem a gyermekágyas időszak végét egy bejegyzéssel. :)

Egy-egy élethelyzet érdekes eseményeket eredményezhet. A házunk előtt van egy kis virágoskertünk tele évelő növényekkel. Mivel nehezen veszem rá magam az esztétikummal való törődésre a család gyomormegtöltésének gondjai után, nem terveztem, és nem is vetettem egynyáriakat (máskor is csak legfeljebb szeretett férjem kifejezett kívánságára). Szeretem a virágokat, és ha egyszer unatkozni fogok, hatalmas virágoskertem lesz (egyszer...talán...). 

A jelenlegi is szép szokott lenni, hiszen sorban ontja a virágokat. Idén azonban értéknövelő tényező beiktatására került sor. Mivel két szoptatás között nem a teraszos kertünk vadregényes tájainak bejárásáról álmodozom, édesanyám javaslatára a virágok közé elszórva paradicsom palántákat ültettem. Én, aki a szimmetria és rendezett sorok híve vagyok, mosolyogva gondoltam vissza arra a jeles eseményre, amikor 10 éve egy vajákos asszonynál életemben először hasonló megoldással találkoztam.

Azonban jelen helyzetemben kézenfekvő megoldásnak tűnt. Csak kilépek az ajtón, és máris élvezhetem a kerti munka örömeit. A palánták az ún. paradicsomfa fajták egyikéből valók. Pontos származását a dél amerikai szappanoperákból jól ismert homály fedi, ugyanis a szomszéd nénitől kaptuk, aki már maga sem ismeri pontosan a múlt eseményeit.

Nagy meglepetésemre a palánták itt nemcsak élnek, de már virágok és pici bogyók özöne kacsintgat ránk a liliom, citromfű, menta, és krizantém tövek szomszédságából. Pedig azt hittem, hogy ezek a telhetetlen iszákosok nem sok teret hagynak majd a betolakodó haszonnövényeknek (már csak féltékenységből sem). Persze arról gondoskodtam, hogy egyik se vessen árnyékot a paradicsombogyók jövőjére, de ismerve ezen növények terjedési sebességét, voltak kétségeim.

Most azonban az elégedettség gyönyöre tölti be a szívemet, amikor kitekintek kis kertünkre. 

Két veszélyforrást viszont nem sikerült még kiküszöbölnöm. A jégesőt és a kizárólag (vagyis többnyire) a mi kertünkben pusztító tornádót. Gondos gazdaként a palánták mellé cserepeket is raktam az öntözés hatékonyabbá tételéért. Ezek azonban rövid időn belül két és fél éves kisfiúnk apró kezeinek áldozatává váltak..Miután elmagyaráztam a kis tornádónknak, miért nem hatékony megoldás a cserepek földdel való megtömése, újabb megoldásként eltávolította a cserepeket a palánták mellől. Még az sem teljesen egyértelmű számára, hogy a pici zöld bogyók a növényen lesznek nagy pirosak és nem a konyhapulton, de kicsire nem adunk, inkább a túlélésért küzdünk!!!

Szóval elgondolkodtam azon a lehetőségen, hogy a növényvédő funkciót betöltő virágokon kívül is van élet, vagyis egyre inkább a hagyományos vegyes kertek mellett teszem le a voksot. A következő kerti tervben már így gondolkodom. Ha pedig éhesek maradunk, majd megesszük a virágokat!!!

Kísérletek és eredmények

Ma lett a kis "feladatom" 40 napos. Gondoltam megünneplem a gyermekágyas időszak végét egy bejegyzéssel. :)

Egy-egy élethelyzet érdekes eseményeket eredményezhet. A házunk előtt van egy kis virágoskertünk tele évelő növényekkel. Mivel nehezen veszem rá magam az esztétikummal való törődésre a család gyomormegtöltésének gondjai után, nem terveztem, és nem is vetettem egynyáriakat (máskor is csak legfeljebb szeretett férjem kifejezett kívánságára). Szeretem a virágokat, és ha egyszer unatkozni fogok, hatalmas virágoskertem lesz (egyszer...talán...). 

A jelenlegi is szép szokott lenni, hiszen sorban ontja a virágokat. Idén azonban értéknövelő tényező beiktatására került sor. Mivel két szoptatás között nem a teraszos kertünk vadregényes tájainak bejárásáról álmodozom, édesanyám javaslatára a virágok közé elszórva paradicsom palántákat ültettem. Én, aki a szimmetria és rendezett sorok híve vagyok, mosolyogva gondoltam vissza arra a jeles eseményre, amikor 10 éve egy vajákos asszonynál életemben először hasonló megoldással találkoztam.

Azonban jelen helyzetemben kézenfekvő megoldásnak tűnt. Csak kilépek az ajtón, és máris élvezhetem a kerti munka örömeit. A palánták az ún. paradicsomfa fajták egyikéből valók. Pontos származását a dél amerikai szappanoperákból jól ismert homály fedi, ugyanis a szomszéd nénitől kaptuk, aki már maga sem ismeri pontosan a múlt eseményeit.

Nagy meglepetésemre a palánták itt nemcsak élnek, de már virágok és pici bogyók özöne kacsintgat ránk a liliom, citromfű, menta, és krizantém tövek szomszédságából. Pedig azt hittem, hogy ezek a telhetetlen iszákosok nem sok teret hagynak majd a betolakodó haszonnövényeknek (már csak féltékenységből sem). Persze arról gondoskodtam, hogy egyik se vessen árnyékot a paradicsombogyók jövőjére, de ismerve ezen növények terjedési sebességét, voltak kétségeim.

Most azonban az elégedettség gyönyöre tölti be a szívemet, amikor kitekintek kis kertünkre. 

Két veszélyforrást viszont nem sikerült még kiküszöbölnöm. A jégesőt és a kizárólag (vagyis többnyire) a mi kertünkben pusztító tornádót. Gondos gazdaként a palánták mellé cserepeket is raktam az öntözés hatékonyabbá tételéért. Ezek azonban rövid időn belül két és fél éves kisfiúnk apró kezeinek áldozatává váltak..Miután elmagyaráztam a kis tornádónknak, miért nem hatékony megoldás a cserepek földdel való megtömése, újabb megoldásként eltávolította a cserepeket a palánták mellől. Még az sem teljesen egyértelmű számára, hogy a pici zöld bogyók a növényen lesznek nagy pirosak és nem a konyhapulton, de kicsire nem adunk, inkább a túlélésért küzdünk!!!

Szóval elgondolkodtam azon a lehetőségen, hogy a növényvédő funkciót betöltő virágokon kívül is van élet, vagyis egyre inkább a hagyományos vegyes kertek mellett teszem le a voksot. A következő kerti tervben már így gondolkodom. H pedig éhesek maradunk, majd megesszük a virágokat!!!