Hangyátlanítás hangyásoknak

Csaknem öt éve élünk jelenlegi otthonunkban. Azóta megszaporodott kis családunk. Nagy örömünkre született két fiúnk, és kisebb örömünkre évről évre egyre több a hangya. Rosszcsontokból sosem elég. Nehéz megítélni, ki szedi szét a házat és a kertet előbb. Talán csak az ad némi támpontot ennek megítélésére, hogy a kölykök nevelhetők, a hangyák viszont nem.

Ezek a parányi lények csak jönnek, jönnek...vonulnak...felmásznak...bemásznak...özönlenek. Kis gaz-galád népség. A hangyasavval ott csinálnak utat, ahol akarnak. Csak idő kérdése.

Takarítás? Felmosás? Lemosás? Elrakás? Csomagolás? Ideig-óráig hatékony lehetőségek az ,,atomantik" ellen. Aztán jöhetnek a természetes módszerek: hintőpor, ecet, diófalevél, levendula és társaik. Végül a drasztikusabb patikárius és vegyiárius szerek a maguk egészségügyi kockázatával. Őszintén szólva ez utóbbiakat én is be szoktam vetni, tanulva abból a harminc éves küzdelemből, amit előző otthonomban folytattunk.

A kert viszont más. A hangyák nem kérnek mást, csak az életteret, amit elvettünk tőlük. Azonban szomorú tény, hogy az élet hatalmas küzdőterén vannak áldozatok, a csatatereket elhullottak sora tölti meg. Mi, hangyások pedig nem tehetünk mást, mint a lehető legkevesebb károkozással kis győzelmeket aratunk.

Az egyik lehetőség például egy bio hangyairtószer beszerzése. Ahol hangyabolyt találunk, érdemes széttúrni, és beszórni, majd ezt a műveletet többször megismételni, hogy a felszíni áldozatok helyét átvevő mélyebben szorgoskodó hagyák is kapjanak belőle. Így csatát nyerhetünk, de a háború folytatódik, ahogyan a gyomok esetében is. A természet nem pihen (legalábbis ebben az értelemben).

A másik lehetőség a vonulási útjukra szórni a szert. Ezzel eltérítve őket egy időre. De ne reménykedjünk! Hamarosan új utat találnak. Ezzel inkább a kényes növényeinket védhetjük, és hátráltathatjuk a hangyák által hurcolt levéltetvek terjedését.

A legfontosabb azonban, hogy ne engedjük ezeknek a kis hatlábúaknak, hogy kibillentsenek lelki egyensúlyunkból. Én magam időnként elnézem a parányi kis lényeket, és bámulom ügyességüket, kitartásukat, összehangolt munkájukat.

Egyszer elhatároztam, hogy felderítem, milyen hangyafajok élnek a kertünkben. Kinyitottam a nagy állathatározót, egy kicsit olvasgattam. Na neeeem! Kb. 70 fajuk van. A faj meghatározása padig egyes szelvények és ízek alapján történik. Gyorsan elment a kedvem a tudományos felfedezéstől. Úgyhogy maradtam a kicsi vörös, nagyobb vörös, sötétbarna, pici fekete, óriás fekete stb. tudománytalan fajmeghatározásnál. (A családom végül is így is szeret, és bizonyára nem lesz sikertelen az életem a hangyafajaink ismerete nélkül. Ja és még az önbecsülésem sem szenvedett csorbát!)

 

Pár napja a házunkban több hangya egy hatalmas morzsát cipelt. (Hát igen! Bevallom, nem vagyok a makulátlan tisztaság őre.) Első gondolatom az volt, hogy le velük!!! Ahol egy hangya van, ott hamarosan több is lesz, ahol pedig több van, nem sokára invázió várható. Tudtam, mi lenne a célravezető, de megálltam. Néztem, ahogyan miliméterről miliméterre haladnak előre, hogyan küzdenek, hogy táplálékot biztosítsanak egész nemzetségüknek. Meghatódtam, gyilkos indulataimról megfeledkezve hagytam, hadd vigyék azt a morzsát tovább, és őszintén reméltem, hogy elérték céljukat.

Végül is nem tettek mást, mint gondoskodtak, ahogyan mi emberek tesszük gyermekeinkkel. Küzdelmük a mi küzdelmünk is az életért, a fennmaradásért.

Szóval a lényeg, hogy ne váljunk hangyássá semmilyen értelemben! :o)

Kísérletek és eredmények

Ma lett a kis "feladatom" 40 napos. Gondoltam megünneplem a gyermekágyas időszak végét egy bejegyzéssel. :)

Egy-egy élethelyzet érdekes eseményeket eredményezhet. A házunk előtt van egy kis virágoskertünk tele évelő növényekkel. Mivel nehezen veszem rá magam az esztétikummal való törődésre a család gyomormegtöltésének gondjai után, nem terveztem, és nem is vetettem egynyáriakat (máskor is csak legfeljebb szeretett férjem kifejezett kívánságára). Szeretem a virágokat, és ha egyszer unatkozni fogok, hatalmas virágoskertem lesz (egyszer...talán...). 

A jelenlegi is szép szokott lenni, hiszen sorban ontja a virágokat. Idén azonban értéknövelő tényező beiktatására került sor. Mivel két szoptatás között nem a teraszos kertünk vadregényes tájainak bejárásáról álmodozom, édesanyám javaslatára a virágok közé elszórva paradicsom palántákat ültettem. Én, aki a szimmetria és rendezett sorok híve vagyok, mosolyogva gondoltam vissza arra a jeles eseményre, amikor 10 éve egy vajákos asszonynál életemben először hasonló megoldással találkoztam.

Azonban jelen helyzetemben kézenfekvő megoldásnak tűnt. Csak kilépek az ajtón, és máris élvezhetem a kerti munka örömeit. A palánták az ún. paradicsomfa fajták egyikéből valók. Pontos származását a dél amerikai szappanoperákból jól ismert homály fedi, ugyanis a szomszéd nénitől kaptuk, aki már maga sem ismeri pontosan a múlt eseményeit.

Nagy meglepetésemre a palánták itt nemcsak élnek, de már virágok és pici bogyók özöne kacsintgat ránk a liliom, citromfű, menta, és krizantém tövek szomszédságából. Pedig azt hittem, hogy ezek a telhetetlen iszákosok nem sok teret hagynak majd a betolakodó haszonnövényeknek (már csak féltékenységből sem). Persze arról gondoskodtam, hogy egyik se vessen árnyékot a paradicsombogyók jövőjére, de ismerve ezen növények terjedési sebességét, voltak kétségeim.

Most azonban az elégedettség gyönyöre tölti be a szívemet, amikor kitekintek kis kertünkre. 

Két veszélyforrást viszont nem sikerült még kiküszöbölnöm. A jégesőt és a kizárólag (vagyis többnyire) a mi kertünkben pusztító tornádót. Gondos gazdaként a palánták mellé cserepeket is raktam az öntözés hatékonyabbá tételéért. Ezek azonban rövid időn belül két és fél éves kisfiúnk apró kezeinek áldozatává váltak..Miután elmagyaráztam a kis tornádónknak, miért nem hatékony megoldás a cserepek földdel való megtömése, újabb megoldásként eltávolította a cserepeket a palánták mellől. Még az sem teljesen egyértelmű számára, hogy a pici zöld bogyók a növényen lesznek nagy pirosak és nem a konyhapulton, de kicsire nem adunk, inkább a túlélésért küzdünk!!!

Szóval elgondolkodtam azon a lehetőségen, hogy a növényvédő funkciót betöltő virágokon kívül is van élet, vagyis egyre inkább a hagyományos vegyes kertek mellett teszem le a voksot. A következő kerti tervben már így gondolkodom. Ha pedig éhesek maradunk, majd megesszük a virágokat!!!

Kísérletek és eredmények

Ma lett a kis "feladatom" 40 napos. Gondoltam megünneplem a gyermekágyas időszak végét egy bejegyzéssel. :)

Egy-egy élethelyzet érdekes eseményeket eredményezhet. A házunk előtt van egy kis virágoskertünk tele évelő növényekkel. Mivel nehezen veszem rá magam az esztétikummal való törődésre a család gyomormegtöltésének gondjai után, nem terveztem, és nem is vetettem egynyáriakat (máskor is csak legfeljebb szeretett férjem kifejezett kívánságára). Szeretem a virágokat, és ha egyszer unatkozni fogok, hatalmas virágoskertem lesz (egyszer...talán...). 

A jelenlegi is szép szokott lenni, hiszen sorban ontja a virágokat. Idén azonban értéknövelő tényező beiktatására került sor. Mivel két szoptatás között nem a teraszos kertünk vadregényes tájainak bejárásáról álmodozom, édesanyám javaslatára a virágok közé elszórva paradicsom palántákat ültettem. Én, aki a szimmetria és rendezett sorok híve vagyok, mosolyogva gondoltam vissza arra a jeles eseményre, amikor 10 éve egy vajákos asszonynál életemben először hasonló megoldással találkoztam.

Azonban jelen helyzetemben kézenfekvő megoldásnak tűnt. Csak kilépek az ajtón, és máris élvezhetem a kerti munka örömeit. A palánták az ún. paradicsomfa fajták egyikéből valók. Pontos származását a dél amerikai szappanoperákból jól ismert homály fedi, ugyanis a szomszéd nénitől kaptuk, aki már maga sem ismeri pontosan a múlt eseményeit.

Nagy meglepetésemre a palánták itt nemcsak élnek, de már virágok és pici bogyók özöne kacsintgat ránk a liliom, citromfű, menta, és krizantém tövek szomszédságából. Pedig azt hittem, hogy ezek a telhetetlen iszákosok nem sok teret hagynak majd a betolakodó haszonnövényeknek (már csak féltékenységből sem). Persze arról gondoskodtam, hogy egyik se vessen árnyékot a paradicsombogyók jövőjére, de ismerve ezen növények terjedési sebességét, voltak kétségeim.

Most azonban az elégedettség gyönyöre tölti be a szívemet, amikor kitekintek kis kertünkre. 

Két veszélyforrást viszont nem sikerült még kiküszöbölnöm. A jégesőt és a kizárólag (vagyis többnyire) a mi kertünkben pusztító tornádót. Gondos gazdaként a palánták mellé cserepeket is raktam az öntözés hatékonyabbá tételéért. Ezek azonban rövid időn belül két és fél éves kisfiúnk apró kezeinek áldozatává váltak..Miután elmagyaráztam a kis tornádónknak, miért nem hatékony megoldás a cserepek földdel való megtömése, újabb megoldásként eltávolította a cserepeket a palánták mellől. Még az sem teljesen egyértelmű számára, hogy a pici zöld bogyók a növényen lesznek nagy pirosak és nem a konyhapulton, de kicsire nem adunk, inkább a túlélésért küzdünk!!!

Szóval elgondolkodtam azon a lehetőségen, hogy a növényvédő funkciót betöltő virágokon kívül is van élet, vagyis egyre inkább a hagyományos vegyes kertek mellett teszem le a voksot. A következő kerti tervben már így gondolkodom. Ha pedig éhesek maradunk, majd megesszük a virágokat!!!

Kísérletek és eredmények

Ma lett a kis "feladatom" 40 napos. Gondoltam megünneplem a gyermekágyas időszak végét egy bejegyzéssel. :)

Egy-egy élethelyzet érdekes eseményeket eredményezhet. A házunk előtt van egy kis virágoskertünk tele évelő növényekkel. Mivel nehezen veszem rá magam az esztétikummal való törődésre a család gyomormegtöltésének gondjai után, nem terveztem, és nem is vetettem egynyáriakat (máskor is csak legfeljebb szeretett férjem kifejezett kívánságára). Szeretem a virágokat, és ha egyszer unatkozni fogok, hatalmas virágoskertem lesz (egyszer...talán...). 

A jelenlegi is szép szokott lenni, hiszen sorban ontja a virágokat. Idén azonban értéknövelő tényező beiktatására került sor. Mivel két szoptatás között nem a teraszos kertünk vadregényes tájainak bejárásáról álmodozom, édesanyám javaslatára a virágok közé elszórva paradicsom palántákat ültettem. Én, aki a szimmetria és rendezett sorok híve vagyok, mosolyogva gondoltam vissza arra a jeles eseményre, amikor 10 éve egy vajákos asszonynál életemben először hasonló megoldással találkoztam.

Azonban jelen helyzetemben kézenfekvő megoldásnak tűnt. Csak kilépek az ajtón, és máris élvezhetem a kerti munka örömeit. A palánták az ún. paradicsomfa fajták egyikéből valók. Pontos származását a dél amerikai szappanoperákból jól ismert homály fedi, ugyanis a szomszéd nénitől kaptuk, aki már maga sem ismeri pontosan a múlt eseményeit.

Nagy meglepetésemre a palánták itt nemcsak élnek, de már virágok és pici bogyók özöne kacsintgat ránk a liliom, citromfű, menta, és krizantém tövek szomszédságából. Pedig azt hittem, hogy ezek a telhetetlen iszákosok nem sok teret hagynak majd a betolakodó haszonnövényeknek (már csak féltékenységből sem). Persze arról gondoskodtam, hogy egyik se vessen árnyékot a paradicsombogyók jövőjére, de ismerve ezen növények terjedési sebességét, voltak kétségeim.

Most azonban az elégedettség gyönyöre tölti be a szívemet, amikor kitekintek kis kertünkre. 

Két veszélyforrást viszont nem sikerült még kiküszöbölnöm. A jégesőt és a kizárólag (vagyis többnyire) a mi kertünkben pusztító tornádót. Gondos gazdaként a palánták mellé cserepeket is raktam az öntözés hatékonyabbá tételéért. Ezek azonban rövid időn belül két és fél éves kisfiúnk apró kezeinek áldozatává váltak..Miután elmagyaráztam a kis tornádónknak, miért nem hatékony megoldás a cserepek földdel való megtömése, újabb megoldásként eltávolította a cserepeket a palánták mellől. Még az sem teljesen egyértelmű számára, hogy a pici zöld bogyók a növényen lesznek nagy pirosak és nem a konyhapulton, de kicsire nem adunk, inkább a túlélésért küzdünk!!!

Szóval elgondolkodtam azon a lehetőségen, hogy a növényvédő funkciót betöltő virágokon kívül is van élet, vagyis egyre inkább a hagyományos vegyes kertek mellett teszem le a voksot. A következő kerti tervben már így gondolkodom. H pedig éhesek maradunk, majd megesszük a virágokat!!!

Még megvagyunk, de már külön

Kedves Barátaim!

Elnézést kérek azoktól, akik várják a következő szakmai bejegyzéseket. Jelenleg más feladatom adódott. 

Ő az:

          Neve: Ferkó

Született: május 13-án 20.50-kor

3100 g és 55 cm.

Mindenki nagyon boldog.

Babu is jól vette az akadályokat. Máris oda vannak egymásért a fiúk.

Amint lesz egy kicsi időm, írok.

Szeretettel üdvözlünk mindenkit!

Egy kis gyakorlat

Kedves Olvasóim, Barátaim és olvasó Barátaim!

Tudom, régen jelentkeztem. Sajnos most is csak egy röpke bejegyzés erejéig, nehogy bárki is kétségbe essen, hogy elvesztem a világháló útrengetegében. Szeretnék írni. Nagyon. És tartozásom is van, hiszen a havi teendők elmaradtak, de nagyon nehezen találok időt és főleg energiát.

Az első babavárás kellemesebb élmény volt. Pl. majdnem végig le tudtam hajolni, tornáztam, pihentem stb. Most viszont az eluralkodó vízilóvizmus megnehezít mindent. 

Amikor szélcsend van, azaz a kétéves tornádó szundít, én sem tudom nyitva tartani nehezedő pilláimat. Ebből következően elmulasztom az íráshoz felhasználható értékes órákat. Felállni csak úgy tudok, mint egy termetes asszonyság (pedig kezdve a nyolcadik hónapot még mindig csak 1 kiló plusszal dicsekedhetem). A gyermek által szétterített tárgyakat csak arrébb rugdosom, halogatva felszedésüket. Igaz ő is egyre többet segít. Gyakran hajol le helyettem. (Méreteit tekintve könnyebben is veszi az akadályokat. Közelebb van a földhöz!!)

Mégis büszkeséggel telten számolhatok be arról, hogy a kölyökkel együtt veteményeztünk és palántáztunk.

 Háááát! Nyugodtabb élményem is volt már az életben. Minden esetre sokat tanultunk. Pl. 

- azért vannak a kis utak a kertben, hogy ne a friss veteményesen keresztül közelítsük meg a kiszemelt pontokat, 

- vagy az Anya által kijelölt sorok nem arra valók, hogy gyönyörű tengerzöld gereblyénkkel betemessük, 

- és a borsómagot nem szükséges feltétlenül a sárgarépa sorába szórni. (Ez újfajta értelmezése lenne a vegyes kertnek. Ki tudja! Fiam innovatív hajlamai még hasznunkra lehetnek.)

Közben pedig lestem, hogy az egyik teraszról a másikra mászva egy gurulással egybekötött szaltó után lehetőleg ne a sebészeten kössünk ki a fiammal.

A palánta vetése sem volt kevésbé stresszes. Eleinte még viszonylag sikeresnek bizonyult a palántaföld elhelyezése az edénykékbe, aztán egy ,,földcsuszamlásnak" köszönhetően az asztalon sorban várakozó kisautók katasztrófavédelmét kellett biztosítani. (Már úgyis rájuk fért egy jó kis mosás.) A locsolókanna tartalma is - rendeltetésétől eltérően - tájfunként söpört végig földjeinken. 

Majd mire a magocskák a helyükre kerültek a gyerek már meghempergőzött a házunk mellett összegyűjtött fahamuban.

Az eredmény?

Hosszútávon sok finom zöldség.

Rövidtávon egy meztelenre vetkőztetett gyermek, nagy mennyiségű szappanfogyás, nagy vízfogyasztás, katasztrófanyomok eltüntetése és Anya kissé megviselt idegei.

Azért megérte. Sosem fogom elfelejteni, ahogyan az apró kezek ügyesen dugdossák a földbe a hagymát, majd alapos tisztítás után megsimogatják a fejemet a világon legkedvesebben kiejtett mondattal: ,,Szia, Aja!"

Kert és gyógyulás

Hurrá! Süt a nap! Nem csupán kidugta orrocskáját, hanem (februárban lehetséges) teljes erejéből melegít. Tegnap igazán boldoggá tett ezzel mindnyájunkat. Kisfiammal már reggel nem bírtunk magunkkal. Ki kellett menni.

Jó dolog a hó. Sok hiányosságot eltakar. Így volt ez idén is. Amit nem tudtam befejezni novemberben, jó időre elbújt a hótakaró alatt. A hónak azonban már nyoma sincs. Szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy elkél egy alapos takarítás. Gömbölyödő pocakomtól ugyan már hajolgatni nehézkes (azt hiszem, nem is ajánlatos), de amit enélkül elvégezhettünk, el is végeztük. Visszahívtuk hosszú téli szabadságáról a gereblyét, a kapircsot és a lapátot, azután bevezettük őket az idei munkálatok örömébe. Csak az üresen kongó kenyérkosár segélykiáltása tántoríthatott el minket attól, hogy az egész délelőttünket kint töltsük.

Sebaj! A kenyérdagasztás következtében lisztben és nyers tésztadarabokban úszó konyhánk sem nyújtott kisebb élményt! (Legalábbis Babunak.) A végeredménnyel pedig mindenki elégedett és jóllakott lehetett.

A napsütésről és az éledő természetről pedig a gyógyulás jutott eszembe. Az a gyógyító erő, amelyet csak Isten adhat, eszközül használva a természetben rejlő kincseket.  A kerti munkával töltött idő jótékony hatásairól már írtam pár gondolatot a Kert és lélek című bejegyzésben. Most egy kicsit más irányból közelítenék a témához.

Gyógyító erő

Isten számtalan áldást rejtett a természetbe, amit mi akár a kertünkben is élvezhetünk, ha engedjük, hogy a természet törvényei érvényesüljenek benne, nem pedig az emberi akarat. (Értem ezalatt a sok kárt okozó beavatkozást a nagyobb haszon reményében.)

Nem mondok újat azzal, hogy világunk tele van betegséggel, amiket gyakran az ember magának okoz. Szinte mindannyian szenvedünk valamitől. (Én pl. egy halom allergiával veszem fel rendszeresen a küzdelmet.) Amikor pedig eluralkodik rajtunk valami nyavalya, többnyire nem az okát orvosoljuk, hanem csupán enyhülésre vágyunk, amire az orvosok és a gyógyszeripar számtalan pirulát kínálhat. 

Nem tagadom, hogy a gyógyszerek lehetnek életmentők, de akkor, amikor a megoldás inkább az életmód megváltoztatásában rejlene, az ember viszont inkább évekig (évtizedekig) bogyókon él, ahelyett, hogy lemondana káros szokásairól, inkább csak bajt okoznak a gyógyszerek.

Az egyik baj: egy halom mellékhatással bírnak.

A másik gond: a ,,jól lét" illúziójában ringatnak, anélkül, hogy a beteg szervezet valóban gyógyulna, ezzel gyengítve az életerőt, és megkurtítva az éveket. 

Mégis mit tehet a gyógyulni vágyó?

1. Ha az orvosok nem mondták el (de ha el is mondták), mi lehet az oka betegségének, és mit kell változtatnia pl. táplálkozási, életmódbeli szokásain, maga a beteg is tájékozódhat, kérhet segítséget, és elkezdhet fokozatosan változtatni. (Egyes esetekben pedig már csak a drasztikus változás segít, persze hozzáértő személy segítségével.)

2. A gyógyulni vágyók számára a városi, különösen a belvárosi vagy lakótelepi élet nem megfelelő környezet. Gondolom nem kell ecsetelni a kosszal, szennyezett levegővel, tömeggel, stresszel járó élet romboló hatását a városokban. Tudom, sokan nem tehetik meg, hogy kiköltözzenek vidékre, de ha bármilyen lehetőség is adódik hosszabb távú vidéki tartózkodásra, megéri kihasználni. Gyerekek, idősek és krónikus betegek számára új életet jelenthet.

3. Sajnos Magyarországon a kórházak többsége a szervezés, elérhetőség, jó megközelíthetőség miatt a nagyobb városokban vannak, pedig még a fekvő betegek számára is jót tenne, ha szép időben kint tölthetnék napjaikat a levegőn. Ezen változtatni nem tudunk, de az otthon, vagy kisebb intézményekben ápolt betegek számára gyógyulást vagy a rosszabbodás elkerülését jelenthetik a friss levegőn eltöltött órák.

4. Ami pedig igazán a kertészkedés témaköréhez tartozik: a betegek rehabilitációja. Azoknak a betegeknek, akik gyengék ugyan, de képesek magukat ellátni, rendkívül jót tesz egy kis könnyű kerti munka. Miért?

- A napfényről, tiszta levegőről, mozgásról stb. már írtam.

- A ,,munka nemesít" (Bob szavaival - úgy emlékszem csehszlovák rajzfilm a ,,Bob és Bobek"). Jól esik valami igazán hasznosat végezni, értéket teremteni, elégedetten rátekinteni az elvégzett munkára. Ráadásul vannak olyan munkák is, amik ülve is végezhetők a szabadban (gyengébb beteg esetében). Fontos az olyan elfoglaltság, ami eltereli a gondolatokat a betegségről. A betegséggel való folytonos foglalkozás panaszt, önsajnálatot, rossz hangulatot idéz elő a szenvedőben, a természet apró szépségei pedig vigaszt és örömet nyújtanak. A szabadban végzett mozgás legjobb módja a kerti munka.

- A kertben ücsörgés és a munka is beszél Isten gyógyító erejéről. Most pl. ahogyan újra éled a természet, úgy éledhet fel az ember szíve is: a remény, a hit a gyógyulásban és Isten szeretetében. Minden betegnek jót tesz, de különösen a lelkileg és a szenvedélybetegségektől meggyötörteknek nyújthat a kertészkedés komoly segítséget a gyógyuláshoz vezető úton. 

- Nem kell azonban súlyos betegnek lennünk, hogy kipróbáljuk, mennyi csoda rejlik a természet kínálta időtöltésben! Sokan vannak, akiket kimerít lelkileg, szellemileg a munkájuk, a rengeteg utazás, a megélhetési gondok stb. Nekik hasznos pihenést, kikapcsolódást, a betegségek megelőzését jelentheti a kert.

Mindenkinek szeretettel ajánlom, hogy éljen ezzel a csodálatos lehetőséggel. Akik pedig már jól tudják, milyen áldásokat rejt a kerti munka, adják át másoknak! Sok betegnek jelenthet egy nagy lépést a gyógyulásban a törődésünk, biztatásunk, hogy használják az Isten által nyújtott eszközöket.

A ,,megfelelő" szakirodalom

Kedves Olvasóim!

Az első mondatom talán kiábrándítóan hangzik, de nem én fogom megmondani melyik könyv a legjobb vagy csak igazán jó biokertészkedés témában, aminek több oka is van:

1. Bevallom, nem tudom (nem áll mögöttem több évtizedes tapasztalat).

2. Sok irodalmat olvastam már ezen a területen, és rengeteg működő nézet, módszer létezik, amiket szorgos kezek és nagy elmék írtak.

3. Különböző gondolkodású emberek vagyunk a különböző kertjeinkben, különböznek igényeink, más-más a foglalkozásunk, az időbeosztásunk stb, ezért ami az egyik kertbarátnak jó, a másiknak talán nem válik be annyira.

4. Egyszerűen nem gondolom, hogy van a világon (vagy csak Európán belül is) általánosan mindenhol és mindenkinek ugyanolyan jól bevált módszer.

Emiatt csak azt szeretném leírni, szerintem, milyen szempontok szerint érdemes szakirodalmat választani és olvasgatni.

1. Elsősorban kimondottan biokertészkedés, biogazdálkodás témában írott könyveket érdemes beszerezni. Én azonban semmiképpen sem vetem el az általánosan elismert és használt kertészeti könyveket sem. Egyes részei, módszerei jól alkalmazhatók a biokertekben is. Persze óvatossággal, és szem előtt tartva a biokert azon igényét, hogy minél kevésbé forgassuk fel a természet rendjét.

2. Egyre több könyv jelenik meg magyar szakemberek tollából is. Ennek az az előnye, hogy ők már a hazai viszonyokat ismerve, figyelembe véve űzik a mesterségüket (legtöbben évtizedek óta). A külföldi szakirodalomnál gondot jelenthet, hogy mások a környezeti tényezők (pl. csapadék, hőmérséklet, a tengerek befolyásoló hatása stb.) Ettől még használhatók, de megint csak józan ésszel átgondolva.

3. Az anyagiak kérdése sem utolsó szempont. Főleg a nyugat-európai szerzők - törekedve a minél jobb és változatosabb módszerek kifejlesztésére - buzdítanak speciális eszközök, anyagok vásárlására és felhasználására. Én magam inkább arra törekszem, hogy minél kevesebbet forgassak be a kertbe, inkább kihasználva a már meglévő lehetőségeket.  Egyrészt a GYES-ből nem sokra telik, és mi nem csupán hobbiból kertészkedünk. Másrészt pedig keresem inkább azokat a lehetőségeket, amiket akár a legszegényebb, legegyszerűbb emberek is elérhetnek. Nem titkolt célom ugyanis a használható módszerek továbbadása az erre nyitott, és a létfenntartással küszködő családoknak.

Ez természetesen a mi döntésünk. Aki szívesen foglalkozik a különlegességekkel, és persze van lehetősége anyagi beruházásokra, azok számára értékesek lehetnek az ilyen információk.

4. A külföldi irodalom hátránya lehet még, hogy többet foglalkozik olyan növényekkel, amik a mi viszonyaink között sokkal több gondoskodást, odafigyelést igényelnek, ugyanakkor nem biztos, hogy jól teremnek. Mint már említettem, én haszonelvű vagyok. Minél kevesebb energia, idő és pénz ráfordításával szeretnék, minél több ehető növényt betakarítani. Úgy gondolom, az őshonos és a jól honosodott fajok mindenképp előnyben részesíthetők. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne próbálkoznék mással is, de elsősorban azok a növényfajok és fajták találhatók meg kertünkben, amik intenzív gazdálkodás nélkül is jól teremnek. Ami pedig évről évre sikertelen, azt helyettesítem más növényekkel.

5. Az Internet világa is jól kihasználható. (Nem mondok újat:)) Bár az óvatosság itt is elkél. Lehet keresgélni, olvasgatni, gondolkodni, és persze gyakorló kertészekkel tapasztalatot cserélni. Majd kipróbálni, és ami beválik megtartani. A holtig tartó tanulás azonban még senkinek sem ártott meg. 

Végül álljon itt néhány példa könyvekből. Kedvencem Kreuter asszony műve, de a többi is sok segítséget adott.

Jó olvasást, tanulást és készülést az idei szezonra!

Tűzdelés, metszés és egyebek

Tudom, tudom... A sok nevelés és lelkizés után jöhet végre ismét egy kis gyakorlat. A palántanevelés örömei című bejegyzésemben főleg a palántázáshoz szükséges magvetésről esett szó. Ma az eszközökkel, a tűzdeléssel és a metszéssel ismerkedhetünk egy keveset. 

Amikor társaimmal elkezdtük a középiskolát első feladatunk az volt, hogy megfelelő öltözettel és szerszámkészlettel lássuk el magunkat. Azóta is vannak berögzült dolgaim. Hogy otthon, a kiskertjében ki hogyan öltözködik, legyen szíve vágya szerint. Én minden esetre szeretek alaposan felöltözni, és lassan levenni a szükségtelen hacukát. Nyáron is a hosszú nadrágra és minél hosszabb ujjú pólóra vagy ingre szavazok, és a fejemet is takarom télen vastagon a hideg ellen, nyáron vékonyan a napsütés miatt.

A lényeg, hogy praktikus, rendben tartott szerszámok nélkül megnehezítjük saját dolgunkat. A mi állandó személyes készletünkbe a metszőolló, a szemző- vagy oltókés, a tűzdelőfa, az ültetőkanál, a jegyzetfüzet és a kihegyezett ceruza tartozott. Máig is komoly értelmét látom ennek a kis készletnek. Persze sok más szerszámot is használtunk az iskola raktárából. Megtanultuk a szerszámokat rendbe rakni, és tűzdelőfát készíteni.

Mivel ma a tűzdelésről mesélnék egy kicsit, a megfelelő eszközzel kezdeném:

1. Tűzdelőfa készítés

Mielőtt bárki is szívéhez kapna, viszonylag egyszerű dologról van szó. Veszünk két egyenes, göcsörtöktől mentes, ceruza vastagságú és hosszúságú száraz faágat (vagy barkácsboltokban kapható farudat). Az egyiket ceruza formájúra hegyezzük, a másikat kétágú villává formáljuk. A ceruza alakúval fúrjuk a kis lyukat az ültetőközegbe, a villa két ága között pedig megtámasztjuk a növénykét, amíg a "ceruzával" földet tolunk a gyökérzetre.(Az ügyesebb kéz fúr és takar, a kevésbé ügyes támaszt.) Persze kézzel is megfoghatjuk, de ez a kis eszköz jobban segít elkerülni a sérüléseket. Az egészen kicsi növényekhez a hurkapálcika a megfelelő eszköz, de tűzdelőfából is készíthetünk többféle vastagságút.

2. A tűzdelés célja, szükségessége

Tűzdelésre csak akkor van szükség, ha ládába, vagy nagyobb edénybe vetettünk olyan sűrűn, hogy a palántáknak nincs hely ott fejlődni a kiültetésig. Tehát a cél, hogy nagyobb teret kapjanak növénykéink, ezzel együtt több levegőt, napfényt, a friss közegből tápanyagot.

3. A tűzdelés menete

Amikor a növénykéink a sziklevelek mellett már legalább két lomblevelet fejlesztettek, lehet kezdeni a tűzdelést. Az ültető közeg megegyezik a vetőével. A tűzdelés egyesével, szép sorokban történhet. Attól függően, hogy szeretnénk-e második tűzdelést vagy sem, kisebb vagy nagyobb térállásban végezhetjük a növénykék elhelyezését. Ha már kiültetésig nem szeretnénk több tűzdelést, akkor ültethetünk akár cserepekbe, tejfölös poharakba is. 

Mire érdemes figyelni?

- A tűzdelőfa tisztán legyen tartva, nehogy bevigyünk valami fertőzést.

- Az ültetőközeg át legyen nedvesítve tűzdelés előtt.

- Kiszedésnél vigyázzunk, hogy a gyökerek ne szakadjanak le. A nagyon hosszú gyökereket visszacsíphetjük, az még erősítheti is a növényt, a többire viszont vigyázzunk!

- Akkora lyukat fúrjunk a földbe, hogy ültetésnél ne hajoljanak vissza a gyökerek.

- A tűzdelt növénykék pár napig még igen érzékenyek, kellemes környezetet biztosítsunk nekik.

A metszés szintén fontos feladat. Vannak ugyan gyümölcsfák, amelyek jól megvannak nélküle, de többségüknél elkél a metszés. A kezdőknek javaslom, hogy szerezzenek be egy jó könyvet sok ábrával a metszés tanulásához (vagy egy hozzáértő barátot:)). Addig is röviden, tömören itt olvasható erről a témáról.

Variációk kertészkedésre

A kertészkedés egyik ,,jó tulajdonsága", hogy nem csak egyféleképpen lehet. Nincsenek kizárólagosan üdvös megoldások, még akkor sem, ha bio. Lehet tanulni sok jó módszert, és még jobbakat, majd a legjobbakat, amiknél aztán kiderülhet, hogy van jobb is. Ahány kert, és ahány kertész van, annyiféle lehetőség, igény, feladat jelentkezik. Egy közös van, a természeti törvények megléte - kertjeinkben ugyanúgy, mint szervezetünkben, amiket itt a földön nem fogunk sosem teljesen megismerni. Viszont csodálatos lehetőséget kínál a csend, a megfigyelés, és a megismert törvények raktározása (akár írott formában is).

Mindig eszembe jut Kretuer asszony egyik találó gondolata, hogy mindenki azt a gyomot kapja a kertjébe, amit megérdemel. (Azóta azon gondolkodom, nekem vajon miért éppen a csalán és a tarackbúza jutott. Azt hiszem, tudom is a választ. :))

A kertészkedés így tanít rengeteg értékes dologra. Ahogyan a gyermeknevelés nehézségei is. Mielőtt megszületett a fiam, minden létező irodalmat elolvastam a babázásról, amire csak időmből futatta. Aztán megszületett a gyerekem, és nem akart a ,,nagy könyv" szerint működni: nem úgy hízott, nem úgy aludt, nem úgy fejlődött... Aztán eljött a pillanat, amikor eltettem minden szakirodalmat. Végre Istenre és a kisbabámra figyeltem. (Persze tanácsot máig is kérek, de főleg a sokat látott édesanyáktól.) Most, kétévesen, egészen olyan, mint a többi kétéves, mégis egészen más, különleges, ahogyan minden kisgyermek az. Rengeteg felülről jövő bölcsességre van szükségünk, hogy megismerjük, és okosan terelgessük erős akaratát, jól kihasználjuk mérhetetlen energiáját, mozgékonyságát, miközben szüksége van a kimeríthetetlen szeretetre és odafigyelésre. Ha valamit rosszul csinálok, nőnek a gyomok, vagyis azt kapom, amit megérdemlek! :)

A biokert különösen érzékeny dolog. Könnyen fellázad gondatlan gazdája ellen. A kártevők és a gyomok elárasztják a rendszertelenül, nem elég alapossággal dolgozó tulajdonos földjét. Ugyanakkor ez történik az emberi szívben is. Érzékeny lelkünk hamar gondozatlan kertté válik, ha nem ápoljuk, gyermekeink pedig elvadulnak, ha nem neveljük őket nap mint nap. Hogy fárasztó? Az. Sok nehézséggel, fáradtsággal, küzdelemmel jár minden nevelés (növényeké, gyermekeké, önmagunké), amiről termést szeretnénk szedni. Az ízletes, gyönyörködtető termés azonban mindent megér.

Amíg a termés megérik, azonban ne feledkezzünk meg a hétköznapok apró örömeiről! Amikor este átgondolom a napot, felsorolok három olyan dolgot magamban, ami igazi örömet jelentett aznap, amiért hálás lehetek, és érzem, ahogyan megtelik békével a szívem. Azt hiszem, aki mindig csak a jövő boldogságáról álmodik, elveszíti a mai napét.

Aki csak a megérett termésre, a jól nevelt gyermekre és megváltozott önmagára vár, sosem fogja élvezni az ezzel járó munka szépségeit. Pedig az élet az apró dolgok elvégzéséből eredő kimeríthetetlen örömeitől válik életté. 

Okítás a magvetés nemes tudományára

Gyermekkorom egyik legemlékezetesebb eseménye, amikor a kertünkben kaptam egy talpalatnyi földet, amit műveljek. Volt hozzá egy kartonkönyvem is ,,Szabina kertje" címmel, úgyhogy személyesen megszólítva érezhettem magam. Kis botokat tűztem a földbe és dróttal körülkerítettem, nehogy valami illetéktelen személy keresztülmasírozzon friss veteményesemen. Anyukám megmutatta, a kertművelés mikéntjét, én pedig gereblyéztem, vetettem, takartam.

Másik komoly élményem a kötelező középiskolai maggyűjteményhez fűződik. Élveztem az elkészítését. Gondosan gyűjtögettem, tele voltam ötlettel, hogyan lehetne szépíteni, és hihetetlen sikerélményt nyújtott, amikor végre elkészült. (Arról nem is beszélve, hogy kiemelt dicséretet kaptam érte.) Ennek két évtizede. Azóta már levelek, naplók, versek, novellák kézműves- és kézimunkák százai váltak selejtezéseim áldozatává, de a maggyűjtemény még majdnem eredeti pompájában virít. Sosem volt szívem kidobni. Talán különös vonzódásom az igazán hasznos dolgokhoz mentette meg életét.

Sokáig nem értettem édesanyám szigorúan pragmatista szemléletét. Persze fiatal korában ő is rengeteg regényt, verset olvasott, és hajlott a romantikus gondolkodásra. Az élet azonban azt tanította neki, hogy ezek csak ábrándok, amik nem visznek közelebb a valódi boldogsághoz. Én pedig az a fajta alma vagyok, ami nem esett messze a fájától, és egyre csak gurul vissza. Szóval erősen hajlok a pragmatizmus felé. 

Nem gondolom, hogy a szépirodalom nem lehet hasznos, de csak módjával. (Vagyis akkor, ha nem az ábrándozást, vagy változatos bűnök ismeretét segíti, hanem a szolidaritás, együttérzés, más emberek megértésének képességét erősíti, miközben tudást és képet ad a miénktől eltérő életekről, kultúrákról.) 

Ami viszont kimeríthetetlen, az a körülöttünk lévő természet megismerése. Rájöttem, hogy a rengeteg iskolai év után is milyen hiányos a tudásom e téren. Egy időben tudtam a föld összes országát fővárosokkal együtt, de még ma sem ismerem fel az összes növényt és állatot, ami megfordul környezetemben. Szeretném, ha a kisfiam jobban ismerné környezetét, és megtanulná azt kíméletesen, sok odafigyeléssel ,,használni", nem pedig kihasználni. Ezért elgondolkodtam azon, mit tanulhat a magokról és magvetésről, ami talán már most is megérinti.

1. A magok világa hihetetlen változatosságot mutat méretben, színben, formában, beltartalomban, ízben, fogyaszthatóságban, csírázási időben, csíraképesség megtartásának idejében, és még ki tudja miben! Isten végtelen gazdagságot és szépséget adott nekünk. Pl. a világ legnagyobb magja - egy pálmafajé - dinnye méretű, míg a legkisebb alig látható szemmel.

 Már egy kis gyerek is felfedezi a különbségeket. Legalábbis külsőre. A belsőre nekünk, szülőknek kell egyenlőre figyelni.

2. Amíg egy magból termő növény lesz, sok kalandban van része. Számtalan veszély leselkedik rá. Szárazság, vihar, konkurens növények, kártevők, kórokozók, állatok, emberek mind-mind megakadályozhatják, hogy a mag beteljesítse végcélját. Ha valamit mi szeretnénk termelni, akkor két dolgot mindenképp szem előtt kell tartani:

- Embernek és növénynek is érdeke együttműködésünk Istennel és az általa adott természeti törvényekkel. Sok katasztrófa elkerülhető lenne, ha az emberiség szem előtt tartaná ezt a ,,csekélyke" tényt. A biokertészkedés odafigyelést, gondosságot, szeretetet, folytonos tanulást, fejlődést igényel.

- Minden gondosságunk ellenére is érnek veszteségek, mivel nem vonhatjuk ki magunkat ebből a világból. Nem csak saját hibánkból, de másokéból is pusztulhatnak növénykéink.

A kicsi gyerek ebből megtanulhatja, hogy neki is része van a növények jólétében.  Anya és fia (vagy lánya) előkészíti a földet, elveti a magot, gondozza a növényeket. A növekedést viszont Isten adja.

3. Testileg is ügyesedik a kicsi, ha engedjük segíteni. Hát igen! Több veszteség lesz, a takarítani valóról nem is beszélve. Hosszútávon azonban meggyőződésem, hogy megéri.

A palántanevelés örömei

Előző bejegyzésemben azt ígértem, hogy februárban sok öröm

és persze munka vár ránk. Ezeknek a munkáknak jó része természetesen máris űzhető. Pl. a rendrakás, útkarbantartás stb. Az első zöldségmag vetés viszont még várat magára. 

Megvallom őszintén, az utóbbi években rendkívül el voltam kényeztetve. Nekem kevés dolgom volt a palántázással. Néha vicces, mert én vagyok a ,,szakember", az édesanyám pedig a gyakorlott ,,laikus", így rendszerint összeadjuk az elméleti ismereteinket a tapasztalatainkkal, és ebből születnek az új alkalmazások. Anyukám kérdez, én válaszolok, vagy utánanézek a válasznak, anyukám cselekszik, aztán már csak a kész palánták kiültetése marad nekem.

Idén azonban másképp lesz. Igaz, hogy a egyre növekvő (nem éppen sörtől:)) pocakom némi akadályt képez a kertészkedés nyújtotta örömök teljes kiaknázásában, azért palántázni még tudok, sőt kell is. A kisfiam miatt. Nem lehet elég korán kezdeni a gyerek tanítását a magvetésre, növényápolásra és a betakarításra. (A növényöntözésen és a kenyérsütésen már túl vagyunk. Az eredmény elképzelését mindenkinek a fantáziájára bízom. Azért nagyon ügyesen csinálja.)

A palántanevelés előnyei közé tartozik többek között a palánták ama jó tulajdonsága, hogy nem hisztiznek, nem visítanak, nem nyafognak, nem dobálják szét a földjüket az egész lakásban, az anyagcseréjüket teljes diszkréció övezi, nem piszkálják a műszaki berendezéseket és még sorolhatnám, hanem csendben teszik a dolgukat. Viszont, ha nem vagyunk elég gondosak csendben el is pusztulnak: anélkül, hogy nagy lármával adnák tudtunkra kellemetlen közérzetüket.

Szóval csapjunk a lovak közé! Egyenlőre elméletben.

1. Kellékek

1. Vetőközeg (steril)

2. Mag (vásárolt, vagy gyűjtött)

3. Vetőtálca, edények, cserepek

4. Fólia vagy üveglap a takaráshoz

5. Kézi pumpás vízpermetező

6. Megfelelő hely

7. Idő, türelem, gondoskodás

8. Tűzdelőfa

2. A munkafolyamat

1. A vetőközeg összeállítása és fertőtlenítése

Vannak készen kapható közegek. Ha palántázóföldet veszünk, akkor lehet rá számítani, hogy sterilizált, és tápoldatozott. Vásárolható olyan tőzegpogácsa is, amiben egészen a palántázásig maradhat a növény. Megspóroljuk a tűzdelést, de költségesebb eszköz.

Én a házi készítésre szavazok. Ennek menete:

- Kerti rostált föld, érett, rostált komposzt homok összekeverésével már viszonylag jó közeg nyerhető, de vásárolni is lehet hozzá javító anyagokat (tőzeg, perlit, kőpor). A lényeg, hogy laza, de nem könnyen száradó talajban csíráznak és növekednek legjobban a növénykék.

- A házi sterilizálás pedig (legalábbis kis mennyiségű közegnél) egyszerűen a sütőben történhet. Kb. 150°C-on fél óra egy kimustrált vagy alufóliával bélelt tepsiben elég, hogy biztonságban tudhassuk palántáinkat.

2. Magcsírázási próba

Ezt megspórolhatjuk, ha vásároltuk a magot és nem járt még le a szavatossági ideje. Minden más esetben érdemes elvégezni a próbát. A lényege, hogy pár magot (nagyobbaknál 10 db, kisebbeknél 40-50db) nedves homokkal töltött tálba vetünk, majd pár nap után megszámoljuk, mennyi csírázott ki. Jó, ha min. 70-75 % kicsírázott. Ha csak 50-70 %, akkor sűrűbb vetéssel - tálcába - még megéri vetni, de ennél kisebb számnál, már megfontolandó friss magok vétele. A szabadföldi vetésnél különösen ajánlott ez az eljárás. Palántázás esetében elkerülhetjük, ha tálcába vetünk kicsit sűrűbben, és inkább vállaljuk a két tűzdelést.

3. Magvetés

Palántaneveléshez február közepétől vethető növények: 

-cukkini, 

-póré hagyma, 

-fejes káposzta, 

-karalábé, 

-karfiol, 

-paprika, 

-paradicsom, 

-articsóka, 

-lóbab.

A steril közeggel annyira töltjük meg a tálcát, hogy még a kis növénykék később is elférjenek a takaró üveg vagy fólia alatt. Környezetvédelmi szempontból a többször felhasználható, természetes anyagokat vagy a tőzegpogácsákat javasolnám edénynek, viszont a leginkább pénztárcakímélő lehetőség az újrahasznosítás (alul lyuggatott, alaposan tisztított tejfölös, joghurtos poharak, műanyag ételdobozok stb.) A választásnál szempont, hogy mi fér el a lakásunk legvilágosabb ablakpárkányán. 

Egyébként már beszerezhető mini hajtatóház fűtőcsővel, lámpával a pótvilágításhoz, termosztáttal, a légcserét biztosító ventilátorral. Én azonban a természetes adottságokra szavazok (már csak elvből is), ez mindenki számára elérhető.

Vetés előtt a talajt teljes vastagságában jól átnedvesítjük, majd szemenként, sorba vagy szórva vethetjük Az elvetett magokra 3-5 mm vastagon szórjuk a közeget. Az apró és fényen csírázó magokat nem kell takarni. Majd a tetejét is nedvesítjük, és átlátszó, vékony fóliával, üveglappal takarjuk. (Kellemesebb a mikroklíma a növénykéknek.)

4. Elhelyezés, ápolás

Egy átlagos konyhakert ellátásához bőven elég a házunk legvilágosabb helységének ablakpárkánya, vagy az ablak elé helyezett kis asztal, polc, állvány. A növénykék talaja ne száradjon ki. Ne tegyük ki azokat huzatnak és tűző napfénynek. Nappal az üvegtakarás eltávolítható, és amikor megerősödnek a növénykék végleg is levehető. A gyorsabb növekedéshez a ,,talajfűtés" megoldható egy radiátorra tett deszka vagy cserép borítással. Ha a radiátor az ablaknál van, akkor így rátehetők a palánták. Viszont fokozott figyelmet érdemelnek, nehogy kiszáradjanak.

A további munkálatokról később...

Jó tervezést és tanulást!

Februári teendők

Kedves Laikertész Barátaim!

Jó hírem van. Hamarosan vége a télnek! 

Na jó! Nem holnap, de már csak hetek kérdése. 

Van egy még jobb hírem. 

Mielőtt vége lenne a télnek, már teljesül ama vágyunk, hogy hódolhassunk szenvedélyünknek vagy teljesítsük kötelességeinket. (Kinek mi! :))

Mi vár ránk a következő hónapban? Hááááát! 

Sok-sok öröm.

Ja! És munka, tanulás, gondoskodás...stb.

Pontokba szedve pedig a következők: 

1. Egyes zöldségek magjának vetése a palántaneveléshez.

2. Metszés.

3. Kerti utak, berendezések javítása.

4. Szerszámok rendbetétele.

A következő bejegyzés ezekről a témákról fog szólni. 

Addig dőljetek hátra kényelmes foteljeitekben, és élvezzétek a ködös téli napokat (is)!

Bioláz

Azt hiszem, nemigen van Magyarországon már olyan terület, ahol a ,,bio" minősítésű termékek elérhetetlenek lennének. Aki szeretne - és természetesen van rá anyagi kerete - táplálkozhat bioélelmiszerrel; ehet biozöldséget, biogyümölcsöt, biokenyeret, biotésztát, édesíthet biocukorral, ízesíthet biokarobbal, biokakaóval, biofűszerekkel, ihat biogyümölcslevet, süthet biohúst, biosüteményt, illatosíthatja magát és lakását bioillatosítókkal, tisztálkodhat, tisztíthat és moshat bioszerekkel, hordhat biopapucsot és bioszövetből készült ruhát... és ki tudja még mennyi mindent megtehet!!

Természetesen attól, hogy valami ,,bio", még nem feltétlenül egészséges, és a nem ,,bio", még nem feltétlenül egészségtelen. Az a tapasztalatom, hogy egészség szempontjából a bioboltokban és az egyszerű üzletekben is meg kell fontolni, mit vásárolunk meg. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg családban okoz gondot a kevés jövedelem, és a biotermékek árát látva sokan voksolnak hagyományos életmódjukra.

Pedig vannak dolgok, amik nem pénz, hanem szemlélet kérdése. Én magam is szívesen élnék a bio- és nembio- termékek széles skálájával, ha megtehetném, és ...a lényeg, ha nem történt volna meg bennem a szemléletváltás. Van pár dolog, ami a mindennapi rutinba beivódott és lényegesen egyszerűsítette életünket.

1. Sokkal kevesebb dologra van valójában szükségünk, mint gondoljuk. 

Ahhoz, hogy az ember teljes életet élhessen, kevés dolog is elég. A kisgyermekek adják erre a legjobb példát (amíg el nem rontjuk őket). Ha ki van elégítve a fizikai szükségletük - étel, ital, alvás, mozgás, megfelelő hőmérséklet, tiszta popsi -, és valaki szeretettel figyel rájuk, törődik velük, máris fergeteges a jókedv. Ezzel szemben bennünk, felnőttekben már annyi kielégítetlen kívánság van: meg akarunk szerezni tárgyakat, változtatni akarunk a környezetünkön, a körülöttünk élő embereken, elérhetetlen vágyakat táplálunk. Pedig az ember legfőbb szükséglete, hogy szerethessen, és szeretve legyen.

2. Az egészséges életmód nem az evés-ivás-lakás-öltözködésnél kezdődik, 

hanem a szívünkben, békességben Istennel, önmagunkkal és másokkal. Testünk állapota azonban nem választható el lelkünktől. Én például, ha beteg vagyok, vagy valamilyen rosszullét fog el, sokkal rosszabb színben látom a világot. Türelmetlenné, lehangolttá válok, és magával ragad az önsajnálat. Tehát törődnünk kell fizikai állapotunkkal.

3. Kevés fizetésből is lehet viszonylag egészségesen élni. 

Az első rögtön az, hogy a kevés jövedelem felszólítás arra, hogy családunk érdekében mondjunk le a luxuscikkekről, amik ráadásul gyakran ártalmasak: pl. cigaretta, alkohol, kávé, modern és haszontalan berendezések, professzionális mosó- és tisztítószerek, nélkülözhető háztartási masinák - ez kinek mi, hiszen vannak idősek, korlátozott mozgásúak, akiknek a gépesítés önállóságot jelent, miközben sok háztartás túlgépesített - káros, időrabló szórakozások stb.
Viszont kiadásaink jelentős részét képezi a zöldség, gyümölcs, olajos magok, lisztek a kenyérsütéshez, száraz hüvelyesek, kásanövények. Igyekszem gyorsan és egyszerűen elkészíthető ételeket főzni, többnyire én sütöm a kenyeret, ami így ízletesebb, változatosabb, táplálóbb és még teljes kiőrlésű lisztekből sem drágább, mint a bolti fehér.

4. Egyszerű élet

Egyszerű ételek, egyszerű háztartás, egyszerű öltözködés, egyszerű szórakozás....Viszont sok együtt töltött idő a férjemmel és a fiammal. Rendszeresen sétálunk, együtt végezzük a napi munkát tanulva és egymást tanítva, olvasunk, éneklünk és a legfontosabb: kifejezzük egymás iránti szeretetünket.

5. A vidéki élet lehetőségeinek felismerése

Számunkra nem feltétlenül hátrány az, amit az emberek többsége annak tart. A városok nyújtotta kényelem sok áldozatot is követel. Megfoszt minket a természet kínálta szépségtől és egészségtől. Nem vitatom, hogy város és város (sőt városrészek) között nagy különbség van, de többségükre igaz a zsúfoltság, a mozgalmas élet, a zaj, a túl sok vásárlási, szórakozási lehetőség, ami főleg a fiataloknak, és gyerekeknek vonzó. Elismerem, vidéken nem könnyebb az élet, csak más. De mindenképp jobbak az adottságok a testi-lelki egészség megőrzésére, vagy visszaszerzésére.

6. Gondok? Vannak.

Amíg e földön élünk, lesznek is. Nem élhetünk gondtalan életet. Sokféle szenvedés elkerülhetetlen. A boldogság pedig nem cél, hanem velejárója egy istenfélő, másokra is figyelő, gondot viselő, szeretetben és lelki békében bővőlködő életnek. 

,,Csok óóó" avagy a téli takaró

Akiknek még nincs, vagy felnőttek a gyermekei, fordítom: ,,sok hó". Bár az utóbbi napokban egyre olvad mindenhol, még nincs vége a télnek. Ki tudja, mennyi fehér áldás hullik még kertünkbe és nyakunkba!

Sok bosszúságot okozhat a havazás, különösen, ha az ember egyik földrajzi pontból szeretne eljutni a másikra, vagy ha egyéb égi jelenség is társul hozzá. Kedvenceim közé tartozik a szélvihar, amikor a 15-20 centis hó az egész kertünkből az ajtónk előtt és a tűzifarakásunkon landol, a csukott ablakok mellett is jól átszellőztetett lakás gyönyöreihez társulva.

Persze azért örülünk a hónak. A lenyűgöző látvány mellett élvezzük a világos éjszakákat, a játékot, a madáretetést. A szánkózás kétéves fiamnak nem jött be. Unalmasnak találtatott, viszont az ő nyelvével élve, nagy élményt nyújtott a ,,hóbácsi" építése. Naponta meg kellett nézni. Persze mára hóbácsi elvesztette a madáretetős kalapját, sárgarépa orrát és egyéb alkatrészeit. Sőt elvesztette a fejét is! Sebaj! tanultunk egy új szót: ,,hókupac".

Szóval a hó valódi áldás télen. Nem vitatom a modern életvitelhez szokott emberiség kétségeit áldás mivoltáról, de mi, kertbarátok kihasználhatjuk előnyeit.

1. A hótakaró megvédi a növényeket a nagy fagyoktól. Kisebb hótakaró esetén megtehetjük, hogy az akadálymentes közlekedés szempontjából eltávolítandó porhóréteget a nagyobb fagyokra érzékeny növények talajára szórjuk, ezzel segítve azokat az áttelelésben. De gyakorlatilag minden szabadban lévő növény természetes védőtakarója a hóréteg.

2. Vastag hótakaró alatt gyakran előfordul, hogy a talaj nincs átfagyva. Így lehetőség nyílik az elmaradt ásásra. Az eljárást azonban nehezíti, hogy a hóréteget előbb el kell távolítani. Nem tanácsos beásni, mert tavasszal lassíthatja a talaj felmelegedését, a talaj sokáig túl nedves marad, ami akadályozza a vetést, ültetést. Legjobb a sávos ásás. Vagyis egy sáv felásása után a következő sáv hórétegét rászórhatjuk a felásott részre, majd a 2. sáv ásása után ide kerülhet a 3. sáv hórétege. Tehát a felszínen jó, ha van hó, csak nem kell beásni.

3. Nem elég etetni a madarakat. Ha nincs hó, de van fagy, itatásra is szükség van, ami akár naponta többször is feladatot ad. Hótakaró esetén azonban ez a gondunk megoldódik, hiszen a telelő madaraink vízpótlásra fogyasztanak havat. A madáretetésről itt olvashatók részletek: http://www.mme.hu/napi-madarvedelem/madarbarat-kert-program.html

4. A hó csapadék, vagyis megolvasztva esővízként használható szobanövényeink öntözésére.

5. Nem utolsó sorban lehetőség a családi programok szervezésére. Kirándulás vagy séta a havas erdőben, esetleg egy jó kis szánkózás, hóbácsi építés vagy hócsata igazi felüdülés kicsinek és nagynak.:-)

Szóval amíg tart a tél, kívánom, legyen örömünk a ,,csok óóó"-ban!

Ideje a tervezésnek

Tél van, hideg, fagy, hó, jég...Mihez kezdjen az ember fia, avagy lánya, amikor nem lehet élvezettel megragadni a kapanyelet (vagyis lehet, de a kapa ilyenkor nem szeret dolgozni:)), és még örömet sem szerezhet magának a kihúzott gyomhalmok látványával. A többi csemegéről nem is beszélve.

Igen, igen. Tervez, gondolkodik, tanul.

Papírral, ceruzával, és kedvenc kertészeti könyveivel ül a meleg kályha (esetleg radiátor) mellett, forró teát szürcsölget (ilyenkor még a jó kis gyógygyomok közt emlegetett csalántea is jól jöhet), és álmodozik egy csodakertről, vagy - a földön járó - elgondolkodik azon, mire lesz szüksége a következő kerti szezonban. 

A tervezés viszont rákjárásos üzemmódot jelent. Vagyis nem a magoknál és szerszámoknál érdemes kezdeni, hanem a képzeletünkben megjelenő betakarításnál. Első kérdés, hogy kertünk mennyire tudja kielégíteni a család szükségleteit, mit szeretünk, milyen igényeink vannak, mekkora mennyiségre van szükségünk egy-egy növényből, és nem utolsó sorban, mekkora a kertünk és önmagunk kapacitása (pl. mennyi időt, energiát szánhatunk rá).

A mi kis családunk vegetáriánus. Kevés állati eredetű táplálékot fogyasztunk ugyan (joghurt, túró és tojás formájában), ételeink zömét azonban növényi eredetű ételek adják. Ennek alapján 6 élelmiszercsoportra van főleg szükségünk:

1. Gyümölcsök. (Ez magába foglalja az összes olyan hazánkban zöldségként számon tartott növényt is, melyeknek nagy víztartalmú termését fogyasztjuk: vagyis a paradicsomot, paprikát, uborkát, tökféléket stb.)

2. Zöldségek. (Ide tartozik minden olyan növény, melyeket a leveléért, száráért, gyökeréért, vagy egyéb módosult részeiért termesztünk: gumók, rizómák, tarackok stb.)

3. Hüvelyes növények, vagy más néven a táplálkozásra alkalmas pillangós virágúak. (Borsó, bab, lencse, sárga borsó, szója, lucerna - csíráztatáshoz stb.)

4. Olajos magvak. (A magas olaj és ásványi anyag tartalmú magokat termő növények: dió-, mogyorófélék, len, mák stb.)

5. Gabonafélék. (A búzán, árpán, rozson, zabon kívül a reformjukat élő növények is ide sorolhatók: tönkölybúza, kukorica, köles, hajdina stb.)
6. Gyógy- és fűszernövények.

A szükséglet és kapacitás után jöhet annak átgondolása, miből mennyit és hová szeretnénk vetni, ültetni. Fontos, hogy mindenképp figyelembe vegyük a helyes vetésforgó és növénytársítás szabályait, mert a biokertészet egyik alapját ez képezi. Többek közt ennek köszönhető, hogy vegyszerek nélkül is termeszthetünk egészséges növényeket. Erről itt olvasható bővebben: http://bioblog.ucoz.hu/index/a_novenytarsitasok/0-47

A következő lépés annak átgondolása, mire van szükségünk: pl. vetőmag, palánta, ha mi magunk palántázunk, erre alkalmas termesztőberendezések (ládák, tálak, cserepek stb.), új szerszámok, vagy a régiek rendbe rakása, mulcsozó-, kötöző-, karózó anyagok, támrendszerek, növényvédelemhez csapdák. (Majd később a teát elfogyasztva, fotelünkből felállva indulhat a beszerzés illetve otthoni gyártás.)

A kerti terv és felmérés után érdemes átgondolni, hónapról hónapra milyen munkák várnak ránk, utána nézni mindannak, amiről keveset tudunk, megnézni a vetési, palántázási, ültetési időket és felírni. Ebben a tervben természetesen később - bizonyos keretek között - rugalmasságot kell gyakorolni, hiszen az időjárás nem a mi kívánságaink szerint alakítja a maga terveit!

Amikor mindezzel készen vagyunk, felállhatunk, és kezdhetjük úgy, ahogy a édesanyám szokta, aki már karácsonykor vágyakozva nézegeti kertjét a meleg radiátor mellől. Januárban előveszi az előző évről megmaradt magokat, elhelyezi a konyhapolcon, majd ezek a magvak már átválogatva, megszaporodva hétről-hétre közelebb vándorolnak a bejárati ajtóhoz. Amikor a természet azt mondja, hogy ,,rajt", az éppen soron lévő apróságok a földben találják magukat, és megkezdik elhívatásuk céljának betöltését.

Kedves kertész Barátaim! Elő a papírral, ceruzával, forró teával, okos könyveitekkel, huppanjatok egy csendes órára kedvenc foteletekbe (vagy kinek mi - én a kályha melletti karosszékre szavazok) és élvezzétek a tervezés örömeit!

(És jól őrizzétek meg a tervet! A változásokat érdemes feljegyezni. Még évek múlva is szükség lesz rá a vetésváltás tervezéséhez.)