Égető értékek - a gyógynövény

Ott tartottam, hogy "húúúúúúúúú". A szavam is elállt attól, amit intellektuálisan ápolt kapcsolatomból származó legújabb barátomról megtudtam. Az eredmény minden várakozásomat felülmúlta. Íme:

1. Gyógynövény.
2. Étkezési célokra is felhasználható.
3. Biokertek számára permetlé készíthető belőle.
4. Természetes alapú trágyalevet készítenek belőle szintén biokertészek.
5. Megfelelő feldolgozás után erős szövet állítható elő.
6. Festőnövény.

És ki tudja még!!! Harci és kínzó eszköznek sem utolsó, de ezt csak hidegen ajánlanám, mert máshogy nem vinne rá a szívem. :)

Az a nemes gondolatom támadt, hogy folytatólagosan ecsetelném csalánunk erényeit.
Ma gyógynövényként szeretném felszínre hozni a csalánszőrök alatt megbújó értékeket. A tudományt ehhez nagyrabecsült könyvem szolgáltatja: a "Vadon termő és termesztett gyógynövények" Bernáth Jenő szerkesztésében.

1. A nagy csalán (Urtica dioica), mint gyógynövény

Az Urtica család dioica nevezetű tagja, immár jó barátom (hangsúlyozom: kellő távolból). Szép nevei vannak még, mint pl. csalány és csollán. Gyakorlatilag minden része drog (a szó nemes értelmében - szóval szipuzásra és belövésre ne gondoljunk :)). Hazánkban csak a levele "hivatalos", saját kezűleg gyüjtve viszont nem feltétlenül hivatlan a többi része sem.

Tudósok, gyógyszerészek és megszállottak figyelem!
Sorolom a hatóanyagokat, ami sok-sok év kémiabiflázása után is megülte a gyomromat.

a) A föld feletti részben klorofill, karotinoidok, B-, C-, K-, U-vitaminok, triterpének, szterolok, glükokinin, flavanoidok (kvercetin, kempferol, izorhamnetin), aminok (hisztamin, szerotonin, kolin) és ásványi anyagok találhatók.

b) A gyökérben szterolok, kumarin, cseranyagok, fenilpropán-származékok, lignán leledzik.

Minden tiszteletem azoké, akik ezeket a vegyületeket elkülönítették, elnevezték és a csalánban megtalálták. Az én laboros karrierem már az első gyakorlaton kiderült, hogy nem lesz hosszú, miután első áldozataimnak a kémcsövek bizonyultak. Nem mondanám, hogy szép halált haltak a padlózaton. :)

Botanikailag nem írom le, hiszen nem ismerek olyan embert, aki tapasztalatból ne tudná, hogy néz ki újdonsült barátom. Csupán az jutott eszembe, hogy öröm gyomlálni. Amikor elkezdek kihúzni egyet, kiderül, hogy még méterekkel arrébb is az ő kölykei hizlalják magukat.

Fontos viszont az ideális gyűjtési idő: virágzás előtt, március-áprilisban. Persze
egészen őszig lehet szedni a friss hajtásokat, de azt tapasztaltam, hogy tényleg a korai gyűjtés a legjobb. Mert ennek a csípős, szúrós teremtménynek is vannak ám ellenségei, amik április vége felé már igen megnehezítik a gyűjtést.
A levelek gyűjtéséhez ún. drótspirált használnak és kesztyűt (jóóóó vastagat). A gyűjtés előnye az is, hogy alaposan fel lehet öltözni hozzá, feltéve, hogy nem vagyunk reumaellenes hadjáratban, és nem akarjuk vörösen-hólyagosan végezni a napot. :)
A gyökeret tavasszal vagy ősszel érdemes kiásni.

Szárítani tiszta, szellős helyen lehet. Érdemes gyakran átforgatni. Én egy rácsos állványra vagy fonott tálcára terített vászon kendőre szoktam teríteni, a padlásunkra való feljutás nehezítettsége miatt egyszerűen a napplinkban.
Napon viszont neeeeeeeeee szárítsuk!!! Különben a benne lévő színanyagok elkezdenek bomlani (pl. a klorofill és karotinoidok bomlása miatt veszít a színéből). Ez igaz más gyógynövényekre is.

A tárolása száraz, fénytől védett helyen papír, vagy vászonzsákban történhet. Nekem mindkettő bevált.

Folyt. köv.

Sziromhullás

Ilyenkor májusban a virágzó fák lassan elhullatják szirmaikat. Gyönyörű látványt nyújtanak a dús virágzatú fák, de virágaik rövid életűek. Egy ideje nem hagy nyugodni a gondolat, hogy fogy a fiatalság ereje bennem. Olyan vagyok, mint a szirmaikat hullató fák. Az ifjúság odébb áll, és a "nemrég még gyermekek" szolgálatába szegődik.

Először keserűséggel töltött el a gondolat, hogy életem lefelé menő ágába kerültem, aztán történt valami különös dolog itt, legbelül: kitavaszodott és én rájöttem, a virágzás után kezdődik a termésérlelés kora.

Mindaz, amit eddig tanultam, és a tapasztalatok, amiket szereztem talán mások javát is szolgálhatja. Törekszünk (én és a családom) egy egyszerű, minőségi, lelkiekben gazdag élet megvalósítására. Ennek testi és lelki megvalósításából szeretnék átadni morzsákat (vagy darabokat).

Égető értékek

Május van. Kertünk kora tavaszi ápolása hagyott némi kívánnivalót maga mögött. Az elégtelen gyomgyilkolás következményeként elözönlöttek minket a nemesnek éppen nem nevezhető növények: különösen a tarackbúza, a gyermekláncfű és a csalán. Az előző kettő ugyan gondot jelent, de a közöttünk lévő viszonyt legalább nem befolyásolja az az égető, szúró érzés, amit a csalán okoz óvatlan mozdulataimnál.

Csalánnal való nem túl intim kapcsolatomat bizonyára meghatározza az évtizedekkel ezelőtti első tapasztalatom, amit gyermekek milliói éltek és élnek át előttem és utánam is.

Másfél éves kisfiam korához illő végtelen kiváncsiságától vezérelve minden keze ügyébe eső tárgyat megfog, megtapogat, megszagol megkóstol. Ez a jól begyakorolt ismerkedési mód volt használatban a csalán esetében is, csak a megfogásnál nem jutott tovább, hanem visszarántotta a csalánosban illetéktelen kis mancsát, meglepődött tekintetét rám szegezte, majd "hililili" nyelven, panaszos hangon közölte, nem kíván közelebbi ismeretséget szerezni ezzel az álnok lénnyel.

Minden kellemetlen tulajdonsága ellenére úgy döntöttem, a csalán és köztem fennálló nem túl baráti kapcsolatot intellektuális síkra terelem. Elővettem hát minden eszközt -könyvet, internetet - hogy a csípős szőrökön túl meglássam csalánunk belső értékeit. És húúúúúúúúú! Szóhoz sem jutok!

Közben pedig eszembe jutottak a "csalán emberek", akik csípnek, szúrnak, ha vigyázatlanul közelít hozzájuk az ember, de a felszín alatt rejtett értékeket hordoznak, amik legalább annyit adnak a világnak, mint a csalán nedvei.