,,Bioökopermakultúra" és ,,gyomfojtás"

Egy ideje tervezgettünk, aztán kerestünk, találtunk, megállapodtunk és elindítottuk a folyamatot. (Természetesen leegyszerűsítve.) Vagyis veszünk egy telket ,,vidéken". Nógrád megye egyik kis falujában.

Persze most is vidéken lakunk, legalábbis elvileg: egy 3000 fős településen a Duna-kanyarban. Előnyeit azonban kevésbé érezzük. Inkább Budapest külvárosának tekinthetjük a falut. Költözésünknek több oka is van, amire itt nem térnék ki, inkább csak a nem feltétlenül elsődleges kertészeti szempontok alapján.

Szeretnénk létrehozni egy önellátó gazdaságot. Vegetáriánus életmódunk miatt főleg a táplálkozást szolgáló egészséges növényi alapanyagok termesztésére törekedve. Ehhez megfelelő terület kell. Jelenleg kevéssé kedvezőek a feltételek. Az észak-keleti hegyoldali fekvésű, teraszos rendszer ugyan magához képest szépen terem, művelése, sőt az alsó teraszok megközelítése még a kalandtúrázoknak is csemege lenne. (Főleg szerszámokkal, kannával vagy gyerekkel megrakodva!)

Minden földnek megvannak a maga adottságai, így Nógrád megye sem tartozik a zsíros területekhez, de legalább víz lesz elég (vagy sok is?). A leendő telkünk déli fekvésű, elég nagy a kezdéshez, vannak rajta fák és egy kincset érő ásott kút. Viszont évek óta legfeljebb birkák által legelve volt köze a mezőgazdasághoz. Tehát feladatul tűztem ki magamnak, hogy ismét tanuljak és megvalósítsak anélkül, hogy túl nagy terhet rónék családomra.

Szóval elővettem összes bioökoperma tudományokban bővölködő kisokosaimat, és belelendültem a tervezésbe. Pontosan nem tudjuk, mikorra lesz a telken számunkra lakható ház, de nem lehetetlen elkezdeni a kert felkészítését. Ezért a gyomfojtó, ugarfeltörésre alkalmas növényekbe, valamint egyéb módszerekbe ástam bele magamat.

1. Gyomfojtók

A burgonya, a pillangósvirágú trágya- vagy takarmánynövények és a tökfélék pl. alkalmasak egy adott terület gyomállományának visszaszorítására. A pillangós zöldtrágyák még a talaj nitrogén- és szervesanyag-tartalmát is megnövelik. A burgonya inkább tápanyagot von el, viszont lazítja a talajt, nem kíván állandó ápolást, és a végén még ehetünk is belőle. A tökfélék hasonlóképpen viselkednek, viszont sokat vedelnek! Nem kell öntözni, de a talaj víztartalmát kihasználják, szerencsére finom és tápláló eredményt adva.

Az első évben mindenképp ez a módszer javallott.

2. Talajtakarás

A következő évtől a gyomos talajt le lehet takarni egy bő hétre. Ettől a kihajtott évelő hajtások elpusztulnak. Utána azonban 2-3 hét szabadságot biztosítva nekik, újból kihajtanak, és felélik tartalékaikat. Mielőtt újabb tartalékot gyűjthetnének, újból takarjuk a talajt egy hétre. Két-három ilyen ciklus után még a legmakacsabb évelők is elpusztulnak (pl. tarackbúza). Takaróanyagként használhatunk lekaszált füvet, lombot, levágott ágakat, hulladékpapírt, vagy bármit, ami elbomlik, és nem mérgezi a talajt. Hátránya, hogy a 10 cm-es réteg eléréséhez rengeteg anyag szükséges. Az alkalmazás kezdéséhez május a legkedvezőbb, mert ilyenkor intenzíven növekednek gyomjaink. Azonban kezdhető nyáron, vagy kora ősszel is, amennyiben nincs aszály.

Szóval valódi remény kelt bennem, hogy lehet csatát nyerni még a tarackkal szemben is. Nem kis munkával, de biztosan megéri!

Babu és a kert

Azt hiszem, minden kezdő szülőnek megvan arról az elképzelése, hogyan szeretné csemetéjét felnevelni. Én magam is így vagyok ezzel. Vannak alapelveim (természetesen a férjemmel egyeztetve), és vannak gondolataim a kivitelezéssel kapcsolatban.

Amikor a férjem megkérdezte, mit tartok a legfontosabbnak, amire a kicsit megtanítanám, én azt válaszoltam, hogy a szeretetteljes, jó kapcsolatok kialakításának képességét. Meggyőződésem, hogy a boldogsághoz nem is kell ennél több. Jöhetnek ezután nehézségek, kudarcok, bajok, a tudat, hogy van kit szeretnem, és engem is szeretnek, mindennel felér.

Miért tartom fontosnak, hogy egy biokertészeti blogban erről írjak? Egy könyv címéről jutott eszembe: "Kertész legyen, ki boldogságra vágyik". Valóban. Az én tapasztalatom is az, hogy a kert feltölt, örömet, megújulást ad. A valódi boldogságot viszont nem a zöld növényektől vagy a madarak énekétől nyerjük. Annak forrása a szeretet, ami nem merül ki egy érzelemben, egy kis szeretgetésben. Folyamata, állandósága van. (Fiam épp most kért egy kis szeretgetést, és már folytatja is a tapasztalatszerzést.:))

Az Istennel és emberekkel való jó kapcsolatokon túl a második dolog a hasznos, értékes élet. A modern életvitel egyik átka a túlzott kényelem. Viszont úgy látom paradoxonra épülő kényelemről van szó, hiszen a felnőttek jó része agyondolgozza magát a kényelemért és a szórakozás lehetőségéért.

Viszont kevés gyerek végez rendszeresen korához és képességeihez mért munkát. Miközben az iskolák az egyre több tudást tűzik zászlajukra, társadalmunk egyre kevésbé nevel a szorgalmas, kitartó, hasznos tevékenységre.

Nem kell megijedni. Én is elvetem a gyermekek rabszolgaként való dolgoztatását, viszont támogatok minden törekvést, ami a gyerekek kétkezi munkára szoktatására irányul. Azt hiszem ennek első lépése, hogy nekünk szülőknek kell időt szánni már egészen kicsi koruktól a példamutatásra, és oktatásra. Ha egy szülő sosincs otthon, de hordja haza a rengeteg pénzt, a gyerek pedig mindenféle játékot megkap, amit a reklámokban vagy társainál lát, nem sok kedve lesz a munkához. Gondolatait állandóan a szórakozás tölti ki.

Persze bizonyos mértékig mindenki maga dönti el, milyen életet kíván élni. Mi a minél egyszerűbb, minél hasznosabb élet mellett döntöttünk. A kisfiúnk részt vesz minden tevékenységben (kivéve a blogírást:)), ami kitölti a napjainkat. Pl. berakja velem a mosnivalót, tereget, felmos, törölget, kenyeret dagaszt, "főz", rendet rak, sepreget, kiviszi a szemetet, az apjával barkácsol, fát vág, tüzet rak, autót mos stb.

Nyáron mindig velem volt a kertben. Gyomlált, kapált, gereblyézett, füvet nyírt, ismerkedett az állatokkal, növényekkel. Elismerem, ez sem könnyű: rengeteg türelmet, kitartást, odafigyelést és időt igényel. De semmiért nem adnám ezeket a hónapokat. Nem csak a kicsi fejlődik, hanem én is azáltal, ahogyan ő látja a világot.

Törekszünk a lelki élet ápolására. Sok meghitt órát töltünk együtt beszélgetéssel, énekkel, közös olvasással. Mielőtt összeházasodtunk, eldöntöttük, hogy nem lesz tévénk. Már mindketten tévén nőttünk fel, és beláttuk, hogy sokkal kevesebb haszna van, mint kára. Tudtuk, hogy kísértés lenne, ha befogadnánk a házunkba egy készüléket, és az szabadidőnket, amit értékesnek tartunk inkább egymásra "pazaroljuk". Nem bántuk meg. Már nem is férne bele a napi ritmusunkba a tévénézés. A gyermekünk pedig vidám, aktív gyerek, aki szintén megtanulta kitölteni az idejét.

Télen ugyan korlátozottak a lehetőségeink a kinti munkára (kivéve, ha sok hó esik), de minden nap kimegyünk egy-egy órára. Úgyhogy most a gyakorlatba is átültetve egészséges életre való törekvésünket, már le is szakadok a képernyőről, és indulunk. :-)

No comment

Kányádi Sándor Mi lennék?

Tavasszal somfa lennék

talpig aranyban állva,

biztatón mosolyognék

a zsendülő világra.

Nyáron eperfa lennék,

tágas udvaron állnék,

aki alám ül, annak

jól fogna egy kis árnyék.

Ősszel almafa lennék,

piros almákat termő,

nem is csak egyetlen fa,

hanem almafa-erdő.

Ilyenkor télen aztán

gyertyán vagy fenyő lennék,

hogy aki fázik, égő

tüzemnél melegedjék.

Macskák és/vagy madarak

A macska-madár barátságról mindig az a rajzfilm jut eszembe, amiben a házi cicus folyton azt lesi, mikor melegítheti végre bendőjét a kalitka apró lakójával. Mindenfélét kieszel, ha a gazdi nem látja, de a boldog vég kedvéért (na és a rajzfilmgyártók folyamatos bevételének biztosításáért) a macska minden próbálkozása kudarcba fullad.

Jogosan merül fel a kérdés, vajon a kedvenc ölcicáink nem okoznak-e kárt hasznos kis segítőtársainkban. Ha a macskák természetét vesszük csak alapul, hááááááát! Senki sem tartana cicát, aki madaraktól és hüllőktől hemzsegő kertet szeretne. Valami ősi ösztön ugyanis arra indítja barátainkat, hogy a gazdik által készített finomságok után időnként még levadásszák egy-két kisebb barátunkat. A tény elszomorító. Nekem is fáj a szívem egy-egy elpusztított fióka vagy gyík láttán.

A másik kellemetlen szokásuk, hogy szívesen piszkítanak a frissen művelt területekre. Kedves tőlük a tápanyag-utánpótlás biztosításának szándéka. Azt hiszem, mégis minden kertész inkább semleges illatokra vágyik munka közben.

Szerintem (előttem járó tisztelt kollégákkal egyetértve) van helye macskának a biokertben is. Egyszerű és logikus szabályok betartása, valamint a kisebb károk elviselése mellett egy-két jó vadász segítséggé válhat.
Mit kell betartanunk?
1. A legfontosabb, hogy ne engedjük túlszaporodni a cicákat! Nem vagyok hivatott, hogy megmondjam, ki hogyan tegye. Az állatbarát és lelkiismereti szempontok figyelembevételét azonban javasolnám.
2. Rendszeresen etessünk, de ne engedjük elhízni a falánk cicákat sem! Lusta macska ugyan nem fog madarat, de egeret és patkányt sem!
3. Oda kell figyelni az egészségi állapotukra. Az egészséges, játékos cicákból lesznek az igazi egérrettegtetők és pajorfalók.
4. Végül, nem utolsó sorban nyugodtan engedjük olykor a pincében garázdálkodni. Valószínűleg nem a betárolt zöldségekre veti majd rá magát. Azonban érdemes odafigyelni, hogy macskánk munkája hevében ne landoljanak a nyári verítékkel elrakott befőttek a pincekövön.
+1. A szeretetet és odafigyelést még a félénk, tartózkodó macskák is meghálálják.

Szóval kedves kertészek! Nyugodtan csapjatok a hónotok alá egy tigrist vagy párducot, és máris indulhattok a kártevők elleni csatára!:)