Párducok és tigrisek

Nem. Még nem őrültem meg. Csupán felnagyítottam néhol túl-, máshol alulbecsült kis házi kedvenceink méreteit. Igen, igen. Macskáinkról lesz szó. Sosem volt még arisztokrata származású, igazi kékvérű cicánk. Nem is csak barátnak tartottuk őket. Fontos küldetésük volt. A gyermek- (és felnőtt-) szívek melengetésén túl a nagy egérrettegtetőknek volt igazán becsülete.

Legutóbbi macskánk egy vörös tigris, akinek minden adottsága megvolt az én - inkább kutyákhoz vonzódó -szívem meghódítására. Egy szép tavaszi napon költözött hozzánk egy erdőszéli viskóból. Amikor a hosszú autóút után elengedtük, úgy elillant, hogy félő volt, többé nem tér vissza. Estefelé azonban férjem kitartó keresésének és pátyolgatásának köszönhetően már nálunk vacsorázott.

Aztán jött a nagy feladat. Mi legyen a neve? Elég vörös volt ahhoz, hogy néhány dologra asszociáljunk. Pl. a bibliai Ézsaura. Ezt a nevet azonban előttünk már lefoglalták, a kegyelet pedig azt kívánta, hogy máshol keresgéljünk. Ekkor jött a vérvörös kommunizmus gondolata. Valahogy a szívünk nem vitt rá minket, hogy szegény cicus diktátornévvel ijesztgesse a környékbelieket, meg aztán hogy hangzana: Matyi, Józsi, Iván vagy Niki. Maradt hát egy nem diktátor vörös harcos: Ernesto (Che Guevara).

Erni kicsi volt és soványka, de kiérdemelte a nevét. Egy elve volt, amit távozásáig megőrzött: hűség mindenáron. Na nem a szocialista elvekhez! Hanem hozzánk. Pedig viszontagságokból kijutott neki. Hűségének legfőbb megpróbálója 15 hónapos, örökmozgó, kíváncsi, és kíméletet nem ismerő kisfiúnk volt. Csodáltam Erni bátorságát és kitartását, amikor egy-egy fül- és farokhúzogatás, vagy taposás után visszatért a csata helyszínére. Az pedig még inkább elbűvölt, hogy minden gyerekféltésem ellenére, egyetlen egyszer sem karmolta meg a kicsit. Persze az ilyen akciókat sosem hagytuk szó nélkül. Fiúnkat meg kellett tanítani arra, hogy érdeklődését és szeretetét simogatás formájában nyilvánítsa ki. Ő pedig lassan megtanulta.

Ernesto bátor, rámenős macskának bizonyult. Néha fel is bosszantott, mert nem tudta kivárni, amíg elkészítettem a reggelijét, vagy beszökött a házba, és alig lehetett kikergetni. Azért szerettük.

Ernesto rövid kis életével sok örömöt hozott nekünk. Aztán egy nap beteg lett, másnap pedig - mire a férjem hazajött, hogy orvoshoz vigye - távozott az örök macskavadászmezőkre. Az a nap különleges volt. Egy kicsi fiú és egy fiatal kandúr utolsó napja együtt. Erni bevonult az előszobába (ami egyébként nálunk tilos a háziállatok számára, de nem volt szívem kirakni), Babu pedig hordta neki az ennivalót, melléguggolt, és saját kis babanyelvén fejezte ki törődését. Erni nem tudott volna elszaladni, Babu pedig semmit sem tett, hogy ezt szükségessé tegye. Meghatódtam, és büszke voltam az én kis érzékeny torpedómra. Erni estére örökre elaludt. A kertünkben nyert végső nyugalmat, a szívünkben pedig maradandó emlékhelyet.

Kert és lélek

Úgy gondolom, az emberi lélekre nagy befolyással van az a környezet amiben él, dolgozik, kikapcsolódik. A civilizáció (vagyis amit mi annak nevezünk) valójában nem tesz jót egyetlen élőlénynek sem. (Szerintem még a patkányok és a csótányok is jobban éreznék magukat kevesebben és szennyvízcsatorna meg szeméthalmok nélkül.)

Kultúránkban sokszor elvész a figyelem, a gondosság, az apró dolgok értékelése. Sietünk, rohanunk, átszaladunk az életünkön. Közben zajlanak az események: születések, tanulmányok, munka, házasságok, válások és temetések. Örülünk vagy szomorkodunk. Sikeresek vagyunk vagy éppen kudarcot vallunk. Időnként átértékeljük az életet. Az élet azonban sokkal több ennél.

Azt hiszem a boldogsághoz kiegyensúlyozott szívre van szükség, ami alapot teremt a szép családi élethez, a jó kapcsolatokhoz, hogy élvezzük a munkát és a szabadidőt egyaránt. Elsősorban az Istenbe vetett hit teremtheti meg ezt, és azok az eszközök, amiket Ő adott. Hiszem, hogy a természet és a kerti munka is ilyen eszközök.

A természet gyógyír a megfáradt léleknek, vigasztalás a fájó szívnek, de ugyanúgy segít a testi és lelki betegségek megelőzésében. A kerti munka hasonló jótéteményre képes, feltéve, hogy nem csupán kötelesség, vagy mindennapos robot az ember számára, ha nem csak a teljesítmény és a végeredmény számít, hanem a tevékenységben megtalálja a szépséget és az örömöt.

Elismerem, nem könnyű örülni, amikor csalánerdő vagy pittypangmező néz az emberrel farkasszemet. Ennél is rosszabb, ha csúszó-mászók, vagy gombatelepek lepik el féltve őrzött kincseinket. Kertünk azonban vegyszerek nélkül is sok áldást ad, és ami a legfontosabb mindig tanít valami újat.

A kerti munka áldásai

1. Friss levegő, ami áthatja a tüdőt, majd egész szervezetünket. (Persze, ha nem főút mellett kertészkedünk.)
2. Napfény, amitől nem kell félni, bár nem árt az óvatosság. Meleget ad, beindítja a D-vitamin termelődését, jótékonyan hat az immun- és a hormonrendszerre.
3. Mozgás. Sokan félnek attól, hogy a kertészkedés kiegyensúlyozatlan munkát jelent, vagyis terheli az egyik szervet, a másikat viszont nem. Természetesen előfordulhat probléma, ha egész nap váltás nélkül egy dolgot csinálunk, sokat cipekedünk, nem átgondoltan végezzük a feladatokat. Ezért tartom fontosnak a változatosságot, és az egyszerű, könnyen bevethető technikai megoldásokat a munkavégzés során.
4. Csend, nyugalom. Lehetőség a gondolkodásra, a megfigyelésre, a lelki érzékenység növekedésére.
5. A kertben zajló élet arra is megtaníthat, hogyan érdemes élni.
6. A jól végzett munka kellemes fáradtsággal és elégedettséggel jár.

Sokan tudják ezt. Nem is akarok senkit rábeszélni, bár az orvosi tapasztalat is azt mutatja, érdemes a természetet és a kerti munkát bevetni a rehabilitációs szakaszokban. Én magam is megerősíthetem: valóban jó hatással van rám, és rengeteg örömöt okoz. (Persze csak a kis emberpalántám után! :))

Szerves arany - komposztálás mesterfokon

Ezúttal hanyagolnám kedves kis kerti barátaimat, pedig írhatnék még a csendben suhanó gyíkjainkról, az óvatos siklóinkról, és a nem éppen óvatos, inkább zajos süninkről, ami méltán kapta a "disznó" toldaléknevet. Nem elég, hogy rendszeresen felfalta macskáink eledelmaradékát, mindezt meglehetősen hangosan tette. Nem is beszélve a nyári forróság után éjszaka nyitva hagyott ablakon át bejövő hangos sünröfögésről. Azért nagyon szeretjük. Végül is hasznos kis jószág.


Inkább egy igazi kerti kincsről szólnának mai gondolataim. 


Mindig fájó szívvel látom, hogy sok ember a kerti szerves hulladékot zsákokban kiteszi a kuka mellé, vagy teljes egészében elégeti. (Persze nem akkor fáj a szívem, ha fertőzött, beteg növényi részekről van szó.) Nem igen van fogalmuk arról, mit veszítenek. Pedig egy komposzttároló a legkisebb kertben is elfér. Persze munka-, és időbefektetés, de ha már beindult egy rendszer, egyáltalán nem idő- és energiarabló, a kert pedig meghálálja.   


Nem emlékszem arra, mikor kezdtünk komposztot készíteni. Amióta az eszemet tudom, volt a kertünkben. Először csak kupacok, aztán gödrökbe gyűjtöttük a szerves hulladékot. Édesanyám már évek óta készít rendes komposztálót. Faszerkezetes, megfelelő méretű, jól szellőző tárolója van. És mindent megtesz azért, hogy minél jobb minőségű legyen. (Bár komposztaprítóra nem telik.)


Amikor összeházasodtunk, a közös otthonunk kertjébe a férjem is készített komposztálót. Azt tanultam meg, hogy komposztkészítésnél igen sok dologra kell odafigyelni, amiben sajnos vannak hiányosságaink. Viszont még egy elhanyagolt komposzt is jobb, mint a semmi.


Sok jó szakirodalom van ezzel kapcsolatosan. Én Marie-Luise Kreuter szemléletét szeretem a legjobban. Komposzt ugyanis készíthető nem biokertész módon is. Olvastam, hogy kertészek javasolni szoktak pl. műtrágya-hozzáadást és talajfertőtlenítő szerek használatát is. Mondanom sem kell, hogy ilyen vegyi anyagok alkalmazása nem illeszthető a biokerti igényekhez.


Mi is a komposzt?
"A komposzt kevert szerves trágya, mely növényi anyagok bomlásából keletkezik. E folyamatban, fôleg sugárgombák hatására, a szerves anyag a növények számára felvehetô állapotba kerül. A kínaiak már négyezer éve komposztálnak. A komposzt készítése az utóbbi idôben világszerte fejlôdésnek indult. Ennek két oka van. Az egyik a talajok termôerejének gazdagítása, ugyanis a jól kezelt kerti komposzt nitrogéntaralma megközelítôleg azonos az érett marhatrágyáéval. A másik ok a szerves hulladékok egészségügyi szempontból való kezelése.

Komposztálásra alkalmas szerves anyagok: fűkaszálék, nyesedék, lomb, aprított gally, tôzeg, zöldségtisztítás hulladéka, gyomnövények, gyümölcshulladék, fahamu, (színezetlen) papírhulladék és ételmaradék. A közhiedelemmel ellentétben, komposztálható a diólevél és a vadgesztenye lombja is, mivel a kutatások szerint a növekedést gátló hatásuk a komposztált anyagban nem jelentkezik.Tarackot és már felmagzott gyomokat nem szabad a komposztba tenni, mert a felhasználásnál gyomosít." (Szendrôi József kertészmérnök)


A komposztálás három alapvető elve:
1. A komposzt jó levegőellátása a bomlási folyamatokhoz.
2. A nedvesség is azt biztosítja, hogy a kis élőlények megfelelően működjenek.
3. Megfelelő hőmérséklet a harmonikus talajélethez.


Hogyan biztosíthatjuk mindezt?
- A komposztot folyamatosan nedvesen kell tartani. A kupac ne legyen túl magas (max. 1,5 m)
- Gallyat vagy erôs szilárdító szövetű évelôket minden esetben fel kell aprítani.
- A finom anyagú hulladékot (pl. kaszálék, tôzeg, föld, fahamu) durva szerkezetűvel (gally- és kóróapríték), a nedvesebbet (frissen kaszált fű) szárazzal (lomb, széna és gallyaprólék) kell keverni.
- Megoszlanak a szakirodalmi vélemények a komposzt átforgatásáról. Kertésztanonc koromban rendszeresen forgattunk, de  a saját kupacainkat nem szoktuk, amik Kreuter asszony is támogat, ugyanis tápanyagok veszhetnek el. Ha pedig szabályosan van rakva a komposzt, elég levegő jut bele átforgatás nélkül is.
- A komposzt kb. 5-6 hónap alatt készül el. Az érett anyag viszonylag homogén, azaz már nehezen vagy egyáltalán nem különíthetők el az alkotórészek. A felhasználás előtt célszerű rostálni. A rostán fennmaradt részt az új komposzthoz lehet keverni, mert így az gyorsabban beérik. (Ez valóban jó fogás, mivel tele van már hasznos élőlényekkel.)


Mire használható a komposzt?
"A komposzt jól felhasználható a virágágyak, zöldségeskert talajának javítására. Bekeverhetô növényültetô közegbe, és alkalmas a pázsit ôszi felülterítésére, trágyázására is. A különbözô szerves trágyákkal szemben emberre ártalmatlan, ezért pl. füves sportpályák talajának javítására közegészségügyi szempontból csak ezt engedélyezik.
Ültetéskor a földhöz 20 % komposztnál többet ne keverjünk." (Szendrôi József kertészmérnök)

Hol és hogyan komposztáljunk?
Mint már írtam, kis helyen is elfér. Vannak csupán 1 m2 területű komposztálók is. A komposztálás történhet halomban, fa, fém, vagy műanyag keretben, amennyiben megoldható a jó szellőzés. Gyakori, hogy a komposztban sok cserebogár-pajor gyűlik össze, melyek szerves hulladékkal táplálkoznak. Ezek, csakúgy mint a giliszták, segítenek a szerves anyagok elbontásában. Károssá akkor válnak, amikor bekerülnek a veteményesbe, mert ott megrágják a növények gyökereit. Felhasználás előtt tehát a pajorokat szedjük ki!

Még egy gondolat. Mi felhasználtuk a macskát és a madarakat a pajorok kiszedésére. Nagyon szeretik a kis hízott lárvákat, és hihetetlen mennyiséget befalhatnak. Hááát! Ízlés dolga! Minden esetre a kertészeknek is jól jöhet egy szeretett, de nem agyonetetett cicus.

http://www.pappito.com/nepszeru-tudomany/kert-komposztposzt/

Jó komposztálást a lelkes laikertészeknek!