,,Bioökopermakultúra" és ,,gyomfojtás"

Egy ideje tervezgettünk, aztán kerestünk, találtunk, megállapodtunk és elindítottuk a folyamatot. (Természetesen leegyszerűsítve.) Vagyis veszünk egy telket ,,vidéken". Nógrád megye egyik kis falujában.

Persze most is vidéken lakunk, legalábbis elvileg: egy 3000 fős településen a Duna-kanyarban. Előnyeit azonban kevésbé érezzük. Inkább Budapest külvárosának tekinthetjük a falut. Költözésünknek több oka is van, amire itt nem térnék ki, inkább csak a nem feltétlenül elsődleges kertészeti szempontok alapján.

Szeretnénk létrehozni egy önellátó gazdaságot. Vegetáriánus életmódunk miatt főleg a táplálkozást szolgáló egészséges növényi alapanyagok termesztésére törekedve. Ehhez megfelelő terület kell. Jelenleg kevéssé kedvezőek a feltételek. Az észak-keleti hegyoldali fekvésű, teraszos rendszer ugyan magához képest szépen terem, művelése, sőt az alsó teraszok megközelítése még a kalandtúrázoknak is csemege lenne. (Főleg szerszámokkal, kannával vagy gyerekkel megrakodva!)

Minden földnek megvannak a maga adottságai, így Nógrád megye sem tartozik a zsíros területekhez, de legalább víz lesz elég (vagy sok is?). A leendő telkünk déli fekvésű, elég nagy a kezdéshez, vannak rajta fák és egy kincset érő ásott kút. Viszont évek óta legfeljebb birkák által legelve volt köze a mezőgazdasághoz. Tehát feladatul tűztem ki magamnak, hogy ismét tanuljak és megvalósítsak anélkül, hogy túl nagy terhet rónék családomra.

Szóval elővettem összes bioökoperma tudományokban bővölködő kisokosaimat, és belelendültem a tervezésbe. Pontosan nem tudjuk, mikorra lesz a telken számunkra lakható ház, de nem lehetetlen elkezdeni a kert felkészítését. Ezért a gyomfojtó, ugarfeltörésre alkalmas növényekbe, valamint egyéb módszerekbe ástam bele magamat.

1. Gyomfojtók

A burgonya, a pillangósvirágú trágya- vagy takarmánynövények és a tökfélék pl. alkalmasak egy adott terület gyomállományának visszaszorítására. A pillangós zöldtrágyák még a talaj nitrogén- és szervesanyag-tartalmát is megnövelik. A burgonya inkább tápanyagot von el, viszont lazítja a talajt, nem kíván állandó ápolást, és a végén még ehetünk is belőle. A tökfélék hasonlóképpen viselkednek, viszont sokat vedelnek! Nem kell öntözni, de a talaj víztartalmát kihasználják, szerencsére finom és tápláló eredményt adva.

Az első évben mindenképp ez a módszer javallott.

2. Talajtakarás

A következő évtől a gyomos talajt le lehet takarni egy bő hétre. Ettől a kihajtott évelő hajtások elpusztulnak. Utána azonban 2-3 hét szabadságot biztosítva nekik, újból kihajtanak, és felélik tartalékaikat. Mielőtt újabb tartalékot gyűjthetnének, újból takarjuk a talajt egy hétre. Két-három ilyen ciklus után még a legmakacsabb évelők is elpusztulnak (pl. tarackbúza). Takaróanyagként használhatunk lekaszált füvet, lombot, levágott ágakat, hulladékpapírt, vagy bármit, ami elbomlik, és nem mérgezi a talajt. Hátránya, hogy a 10 cm-es réteg eléréséhez rengeteg anyag szükséges. Az alkalmazás kezdéséhez május a legkedvezőbb, mert ilyenkor intenzíven növekednek gyomjaink. Azonban kezdhető nyáron, vagy kora ősszel is, amennyiben nincs aszály.

Szóval valódi remény kelt bennem, hogy lehet csatát nyerni még a tarackkal szemben is. Nem kis munkával, de biztosan megéri!

Babu és a kert

Azt hiszem, minden kezdő szülőnek megvan arról az elképzelése, hogyan szeretné csemetéjét felnevelni. Én magam is így vagyok ezzel. Vannak alapelveim (természetesen a férjemmel egyeztetve), és vannak gondolataim a kivitelezéssel kapcsolatban.

Amikor a férjem megkérdezte, mit tartok a legfontosabbnak, amire a kicsit megtanítanám, én azt válaszoltam, hogy a szeretetteljes, jó kapcsolatok kialakításának képességét. Meggyőződésem, hogy a boldogsághoz nem is kell ennél több. Jöhetnek ezután nehézségek, kudarcok, bajok, a tudat, hogy van kit szeretnem, és engem is szeretnek, mindennel felér.

Miért tartom fontosnak, hogy egy biokertészeti blogban erről írjak? Egy könyv címéről jutott eszembe: "Kertész legyen, ki boldogságra vágyik". Valóban. Az én tapasztalatom is az, hogy a kert feltölt, örömet, megújulást ad. A valódi boldogságot viszont nem a zöld növényektől vagy a madarak énekétől nyerjük. Annak forrása a szeretet, ami nem merül ki egy érzelemben, egy kis szeretgetésben. Folyamata, állandósága van. (Fiam épp most kért egy kis szeretgetést, és már folytatja is a tapasztalatszerzést.:))

Az Istennel és emberekkel való jó kapcsolatokon túl a második dolog a hasznos, értékes élet. A modern életvitel egyik átka a túlzott kényelem. Viszont úgy látom paradoxonra épülő kényelemről van szó, hiszen a felnőttek jó része agyondolgozza magát a kényelemért és a szórakozás lehetőségéért.

Viszont kevés gyerek végez rendszeresen korához és képességeihez mért munkát. Miközben az iskolák az egyre több tudást tűzik zászlajukra, társadalmunk egyre kevésbé nevel a szorgalmas, kitartó, hasznos tevékenységre.

Nem kell megijedni. Én is elvetem a gyermekek rabszolgaként való dolgoztatását, viszont támogatok minden törekvést, ami a gyerekek kétkezi munkára szoktatására irányul. Azt hiszem ennek első lépése, hogy nekünk szülőknek kell időt szánni már egészen kicsi koruktól a példamutatásra, és oktatásra. Ha egy szülő sosincs otthon, de hordja haza a rengeteg pénzt, a gyerek pedig mindenféle játékot megkap, amit a reklámokban vagy társainál lát, nem sok kedve lesz a munkához. Gondolatait állandóan a szórakozás tölti ki.

Persze bizonyos mértékig mindenki maga dönti el, milyen életet kíván élni. Mi a minél egyszerűbb, minél hasznosabb élet mellett döntöttünk. A kisfiúnk részt vesz minden tevékenységben (kivéve a blogírást:)), ami kitölti a napjainkat. Pl. berakja velem a mosnivalót, tereget, felmos, törölget, kenyeret dagaszt, "főz", rendet rak, sepreget, kiviszi a szemetet, az apjával barkácsol, fát vág, tüzet rak, autót mos stb.

Nyáron mindig velem volt a kertben. Gyomlált, kapált, gereblyézett, füvet nyírt, ismerkedett az állatokkal, növényekkel. Elismerem, ez sem könnyű: rengeteg türelmet, kitartást, odafigyelést és időt igényel. De semmiért nem adnám ezeket a hónapokat. Nem csak a kicsi fejlődik, hanem én is azáltal, ahogyan ő látja a világot.

Törekszünk a lelki élet ápolására. Sok meghitt órát töltünk együtt beszélgetéssel, énekkel, közös olvasással. Mielőtt összeházasodtunk, eldöntöttük, hogy nem lesz tévénk. Már mindketten tévén nőttünk fel, és beláttuk, hogy sokkal kevesebb haszna van, mint kára. Tudtuk, hogy kísértés lenne, ha befogadnánk a házunkba egy készüléket, és az szabadidőnket, amit értékesnek tartunk inkább egymásra "pazaroljuk". Nem bántuk meg. Már nem is férne bele a napi ritmusunkba a tévénézés. A gyermekünk pedig vidám, aktív gyerek, aki szintén megtanulta kitölteni az idejét.

Télen ugyan korlátozottak a lehetőségeink a kinti munkára (kivéve, ha sok hó esik), de minden nap kimegyünk egy-egy órára. Úgyhogy most a gyakorlatba is átültetve egészséges életre való törekvésünket, már le is szakadok a képernyőről, és indulunk. :-)

No comment

Kányádi Sándor Mi lennék?

Tavasszal somfa lennék

talpig aranyban állva,

biztatón mosolyognék

a zsendülő világra.

Nyáron eperfa lennék,

tágas udvaron állnék,

aki alám ül, annak

jól fogna egy kis árnyék.

Ősszel almafa lennék,

piros almákat termő,

nem is csak egyetlen fa,

hanem almafa-erdő.

Ilyenkor télen aztán

gyertyán vagy fenyő lennék,

hogy aki fázik, égő

tüzemnél melegedjék.

Macskák és/vagy madarak

A macska-madár barátságról mindig az a rajzfilm jut eszembe, amiben a házi cicus folyton azt lesi, mikor melegítheti végre bendőjét a kalitka apró lakójával. Mindenfélét kieszel, ha a gazdi nem látja, de a boldog vég kedvéért (na és a rajzfilmgyártók folyamatos bevételének biztosításáért) a macska minden próbálkozása kudarcba fullad.

Jogosan merül fel a kérdés, vajon a kedvenc ölcicáink nem okoznak-e kárt hasznos kis segítőtársainkban. Ha a macskák természetét vesszük csak alapul, hááááááát! Senki sem tartana cicát, aki madaraktól és hüllőktől hemzsegő kertet szeretne. Valami ősi ösztön ugyanis arra indítja barátainkat, hogy a gazdik által készített finomságok után időnként még levadásszák egy-két kisebb barátunkat. A tény elszomorító. Nekem is fáj a szívem egy-egy elpusztított fióka vagy gyík láttán.

A másik kellemetlen szokásuk, hogy szívesen piszkítanak a frissen művelt területekre. Kedves tőlük a tápanyag-utánpótlás biztosításának szándéka. Azt hiszem, mégis minden kertész inkább semleges illatokra vágyik munka közben.

Szerintem (előttem járó tisztelt kollégákkal egyetértve) van helye macskának a biokertben is. Egyszerű és logikus szabályok betartása, valamint a kisebb károk elviselése mellett egy-két jó vadász segítséggé válhat.
Mit kell betartanunk?
1. A legfontosabb, hogy ne engedjük túlszaporodni a cicákat! Nem vagyok hivatott, hogy megmondjam, ki hogyan tegye. Az állatbarát és lelkiismereti szempontok figyelembevételét azonban javasolnám.
2. Rendszeresen etessünk, de ne engedjük elhízni a falánk cicákat sem! Lusta macska ugyan nem fog madarat, de egeret és patkányt sem!
3. Oda kell figyelni az egészségi állapotukra. Az egészséges, játékos cicákból lesznek az igazi egérrettegtetők és pajorfalók.
4. Végül, nem utolsó sorban nyugodtan engedjük olykor a pincében garázdálkodni. Valószínűleg nem a betárolt zöldségekre veti majd rá magát. Azonban érdemes odafigyelni, hogy macskánk munkája hevében ne landoljanak a nyári verítékkel elrakott befőttek a pincekövön.
+1. A szeretetet és odafigyelést még a félénk, tartózkodó macskák is meghálálják.

Szóval kedves kertészek! Nyugodtan csapjatok a hónotok alá egy tigrist vagy párducot, és máris indulhattok a kártevők elleni csatára!:)

Párducok és tigrisek

Nem. Még nem őrültem meg. Csupán felnagyítottam néhol túl-, máshol alulbecsült kis házi kedvenceink méreteit. Igen, igen. Macskáinkról lesz szó. Sosem volt még arisztokrata származású, igazi kékvérű cicánk. Nem is csak barátnak tartottuk őket. Fontos küldetésük volt. A gyermek- (és felnőtt-) szívek melengetésén túl a nagy egérrettegtetőknek volt igazán becsülete.

Legutóbbi macskánk egy vörös tigris, akinek minden adottsága megvolt az én - inkább kutyákhoz vonzódó -szívem meghódítására. Egy szép tavaszi napon költözött hozzánk egy erdőszéli viskóból. Amikor a hosszú autóút után elengedtük, úgy elillant, hogy félő volt, többé nem tér vissza. Estefelé azonban férjem kitartó keresésének és pátyolgatásának köszönhetően már nálunk vacsorázott.

Aztán jött a nagy feladat. Mi legyen a neve? Elég vörös volt ahhoz, hogy néhány dologra asszociáljunk. Pl. a bibliai Ézsaura. Ezt a nevet azonban előttünk már lefoglalták, a kegyelet pedig azt kívánta, hogy máshol keresgéljünk. Ekkor jött a vérvörös kommunizmus gondolata. Valahogy a szívünk nem vitt rá minket, hogy szegény cicus diktátornévvel ijesztgesse a környékbelieket, meg aztán hogy hangzana: Matyi, Józsi, Iván vagy Niki. Maradt hát egy nem diktátor vörös harcos: Ernesto (Che Guevara).

Erni kicsi volt és soványka, de kiérdemelte a nevét. Egy elve volt, amit távozásáig megőrzött: hűség mindenáron. Na nem a szocialista elvekhez! Hanem hozzánk. Pedig viszontagságokból kijutott neki. Hűségének legfőbb megpróbálója 15 hónapos, örökmozgó, kíváncsi, és kíméletet nem ismerő kisfiúnk volt. Csodáltam Erni bátorságát és kitartását, amikor egy-egy fül- és farokhúzogatás, vagy taposás után visszatért a csata helyszínére. Az pedig még inkább elbűvölt, hogy minden gyerekféltésem ellenére, egyetlen egyszer sem karmolta meg a kicsit. Persze az ilyen akciókat sosem hagytuk szó nélkül. Fiúnkat meg kellett tanítani arra, hogy érdeklődését és szeretetét simogatás formájában nyilvánítsa ki. Ő pedig lassan megtanulta.

Ernesto bátor, rámenős macskának bizonyult. Néha fel is bosszantott, mert nem tudta kivárni, amíg elkészítettem a reggelijét, vagy beszökött a házba, és alig lehetett kikergetni. Azért szerettük.

Ernesto rövid kis életével sok örömöt hozott nekünk. Aztán egy nap beteg lett, másnap pedig - mire a férjem hazajött, hogy orvoshoz vigye - távozott az örök macskavadászmezőkre. Az a nap különleges volt. Egy kicsi fiú és egy fiatal kandúr utolsó napja együtt. Erni bevonult az előszobába (ami egyébként nálunk tilos a háziállatok számára, de nem volt szívem kirakni), Babu pedig hordta neki az ennivalót, melléguggolt, és saját kis babanyelvén fejezte ki törődését. Erni nem tudott volna elszaladni, Babu pedig semmit sem tett, hogy ezt szükségessé tegye. Meghatódtam, és büszke voltam az én kis érzékeny torpedómra. Erni estére örökre elaludt. A kertünkben nyert végső nyugalmat, a szívünkben pedig maradandó emlékhelyet.

Kert és lélek

Úgy gondolom, az emberi lélekre nagy befolyással van az a környezet amiben él, dolgozik, kikapcsolódik. A civilizáció (vagyis amit mi annak nevezünk) valójában nem tesz jót egyetlen élőlénynek sem. (Szerintem még a patkányok és a csótányok is jobban éreznék magukat kevesebben és szennyvízcsatorna meg szeméthalmok nélkül.)

Kultúránkban sokszor elvész a figyelem, a gondosság, az apró dolgok értékelése. Sietünk, rohanunk, átszaladunk az életünkön. Közben zajlanak az események: születések, tanulmányok, munka, házasságok, válások és temetések. Örülünk vagy szomorkodunk. Sikeresek vagyunk vagy éppen kudarcot vallunk. Időnként átértékeljük az életet. Az élet azonban sokkal több ennél.

Azt hiszem a boldogsághoz kiegyensúlyozott szívre van szükség, ami alapot teremt a szép családi élethez, a jó kapcsolatokhoz, hogy élvezzük a munkát és a szabadidőt egyaránt. Elsősorban az Istenbe vetett hit teremtheti meg ezt, és azok az eszközök, amiket Ő adott. Hiszem, hogy a természet és a kerti munka is ilyen eszközök.

A természet gyógyír a megfáradt léleknek, vigasztalás a fájó szívnek, de ugyanúgy segít a testi és lelki betegségek megelőzésében. A kerti munka hasonló jótéteményre képes, feltéve, hogy nem csupán kötelesség, vagy mindennapos robot az ember számára, ha nem csak a teljesítmény és a végeredmény számít, hanem a tevékenységben megtalálja a szépséget és az örömöt.

Elismerem, nem könnyű örülni, amikor csalánerdő vagy pittypangmező néz az emberrel farkasszemet. Ennél is rosszabb, ha csúszó-mászók, vagy gombatelepek lepik el féltve őrzött kincseinket. Kertünk azonban vegyszerek nélkül is sok áldást ad, és ami a legfontosabb mindig tanít valami újat.

A kerti munka áldásai

1. Friss levegő, ami áthatja a tüdőt, majd egész szervezetünket. (Persze, ha nem főút mellett kertészkedünk.)
2. Napfény, amitől nem kell félni, bár nem árt az óvatosság. Meleget ad, beindítja a D-vitamin termelődését, jótékonyan hat az immun- és a hormonrendszerre.
3. Mozgás. Sokan félnek attól, hogy a kertészkedés kiegyensúlyozatlan munkát jelent, vagyis terheli az egyik szervet, a másikat viszont nem. Természetesen előfordulhat probléma, ha egész nap váltás nélkül egy dolgot csinálunk, sokat cipekedünk, nem átgondoltan végezzük a feladatokat. Ezért tartom fontosnak a változatosságot, és az egyszerű, könnyen bevethető technikai megoldásokat a munkavégzés során.
4. Csend, nyugalom. Lehetőség a gondolkodásra, a megfigyelésre, a lelki érzékenység növekedésére.
5. A kertben zajló élet arra is megtaníthat, hogyan érdemes élni.
6. A jól végzett munka kellemes fáradtsággal és elégedettséggel jár.

Sokan tudják ezt. Nem is akarok senkit rábeszélni, bár az orvosi tapasztalat is azt mutatja, érdemes a természetet és a kerti munkát bevetni a rehabilitációs szakaszokban. Én magam is megerősíthetem: valóban jó hatással van rám, és rengeteg örömöt okoz. (Persze csak a kis emberpalántám után! :))

Szerves arany - komposztálás mesterfokon

Ezúttal hanyagolnám kedves kis kerti barátaimat, pedig írhatnék még a csendben suhanó gyíkjainkról, az óvatos siklóinkról, és a nem éppen óvatos, inkább zajos süninkről, ami méltán kapta a "disznó" toldaléknevet. Nem elég, hogy rendszeresen felfalta macskáink eledelmaradékát, mindezt meglehetősen hangosan tette. Nem is beszélve a nyári forróság után éjszaka nyitva hagyott ablakon át bejövő hangos sünröfögésről. Azért nagyon szeretjük. Végül is hasznos kis jószág.


Inkább egy igazi kerti kincsről szólnának mai gondolataim. 


Mindig fájó szívvel látom, hogy sok ember a kerti szerves hulladékot zsákokban kiteszi a kuka mellé, vagy teljes egészében elégeti. (Persze nem akkor fáj a szívem, ha fertőzött, beteg növényi részekről van szó.) Nem igen van fogalmuk arról, mit veszítenek. Pedig egy komposzttároló a legkisebb kertben is elfér. Persze munka-, és időbefektetés, de ha már beindult egy rendszer, egyáltalán nem idő- és energiarabló, a kert pedig meghálálja.   


Nem emlékszem arra, mikor kezdtünk komposztot készíteni. Amióta az eszemet tudom, volt a kertünkben. Először csak kupacok, aztán gödrökbe gyűjtöttük a szerves hulladékot. Édesanyám már évek óta készít rendes komposztálót. Faszerkezetes, megfelelő méretű, jól szellőző tárolója van. És mindent megtesz azért, hogy minél jobb minőségű legyen. (Bár komposztaprítóra nem telik.)


Amikor összeházasodtunk, a közös otthonunk kertjébe a férjem is készített komposztálót. Azt tanultam meg, hogy komposztkészítésnél igen sok dologra kell odafigyelni, amiben sajnos vannak hiányosságaink. Viszont még egy elhanyagolt komposzt is jobb, mint a semmi.


Sok jó szakirodalom van ezzel kapcsolatosan. Én Marie-Luise Kreuter szemléletét szeretem a legjobban. Komposzt ugyanis készíthető nem biokertész módon is. Olvastam, hogy kertészek javasolni szoktak pl. műtrágya-hozzáadást és talajfertőtlenítő szerek használatát is. Mondanom sem kell, hogy ilyen vegyi anyagok alkalmazása nem illeszthető a biokerti igényekhez.


Mi is a komposzt?
"A komposzt kevert szerves trágya, mely növényi anyagok bomlásából keletkezik. E folyamatban, fôleg sugárgombák hatására, a szerves anyag a növények számára felvehetô állapotba kerül. A kínaiak már négyezer éve komposztálnak. A komposzt készítése az utóbbi idôben világszerte fejlôdésnek indult. Ennek két oka van. Az egyik a talajok termôerejének gazdagítása, ugyanis a jól kezelt kerti komposzt nitrogéntaralma megközelítôleg azonos az érett marhatrágyáéval. A másik ok a szerves hulladékok egészségügyi szempontból való kezelése.

Komposztálásra alkalmas szerves anyagok: fűkaszálék, nyesedék, lomb, aprított gally, tôzeg, zöldségtisztítás hulladéka, gyomnövények, gyümölcshulladék, fahamu, (színezetlen) papírhulladék és ételmaradék. A közhiedelemmel ellentétben, komposztálható a diólevél és a vadgesztenye lombja is, mivel a kutatások szerint a növekedést gátló hatásuk a komposztált anyagban nem jelentkezik.Tarackot és már felmagzott gyomokat nem szabad a komposztba tenni, mert a felhasználásnál gyomosít." (Szendrôi József kertészmérnök)


A komposztálás három alapvető elve:
1. A komposzt jó levegőellátása a bomlási folyamatokhoz.
2. A nedvesség is azt biztosítja, hogy a kis élőlények megfelelően működjenek.
3. Megfelelő hőmérséklet a harmonikus talajélethez.


Hogyan biztosíthatjuk mindezt?
- A komposztot folyamatosan nedvesen kell tartani. A kupac ne legyen túl magas (max. 1,5 m)
- Gallyat vagy erôs szilárdító szövetű évelôket minden esetben fel kell aprítani.
- A finom anyagú hulladékot (pl. kaszálék, tôzeg, föld, fahamu) durva szerkezetűvel (gally- és kóróapríték), a nedvesebbet (frissen kaszált fű) szárazzal (lomb, széna és gallyaprólék) kell keverni.
- Megoszlanak a szakirodalmi vélemények a komposzt átforgatásáról. Kertésztanonc koromban rendszeresen forgattunk, de  a saját kupacainkat nem szoktuk, amik Kreuter asszony is támogat, ugyanis tápanyagok veszhetnek el. Ha pedig szabályosan van rakva a komposzt, elég levegő jut bele átforgatás nélkül is.
- A komposzt kb. 5-6 hónap alatt készül el. Az érett anyag viszonylag homogén, azaz már nehezen vagy egyáltalán nem különíthetők el az alkotórészek. A felhasználás előtt célszerű rostálni. A rostán fennmaradt részt az új komposzthoz lehet keverni, mert így az gyorsabban beérik. (Ez valóban jó fogás, mivel tele van már hasznos élőlényekkel.)


Mire használható a komposzt?
"A komposzt jól felhasználható a virágágyak, zöldségeskert talajának javítására. Bekeverhetô növényültetô közegbe, és alkalmas a pázsit ôszi felülterítésére, trágyázására is. A különbözô szerves trágyákkal szemben emberre ártalmatlan, ezért pl. füves sportpályák talajának javítására közegészségügyi szempontból csak ezt engedélyezik.
Ültetéskor a földhöz 20 % komposztnál többet ne keverjünk." (Szendrôi József kertészmérnök)

Hol és hogyan komposztáljunk?
Mint már írtam, kis helyen is elfér. Vannak csupán 1 m2 területű komposztálók is. A komposztálás történhet halomban, fa, fém, vagy műanyag keretben, amennyiben megoldható a jó szellőzés. Gyakori, hogy a komposztban sok cserebogár-pajor gyűlik össze, melyek szerves hulladékkal táplálkoznak. Ezek, csakúgy mint a giliszták, segítenek a szerves anyagok elbontásában. Károssá akkor válnak, amikor bekerülnek a veteményesbe, mert ott megrágják a növények gyökereit. Felhasználás előtt tehát a pajorokat szedjük ki!

Még egy gondolat. Mi felhasználtuk a macskát és a madarakat a pajorok kiszedésére. Nagyon szeretik a kis hízott lárvákat, és hihetetlen mennyiséget befalhatnak. Hááát! Ízlés dolga! Minden esetre a kertészeknek is jól jöhet egy szeretett, de nem agyonetetett cicus.

http://www.pappito.com/nepszeru-tudomany/kert-komposztposzt/

Jó komposztálást a lelkes laikertészeknek!

Elmúlás

Ősz van Tagadhatatlanul, érezhetően, visszafordíthatatlanul. Sosem szerettem az őszt. Gyönyörködtetnek a színei az egyre alacsonyabban járó nap fényében. Élvezem az eső áztatta föld és az avar illatát. De a beköszöntő rövid, esős, faggyal, jéggel, felhőkkel borított napok riasztanak. Máris várom a kikeletet. Egyedül a kályha és a szeretet melege, a vidám órák a hóval borított kertünkben vigasztalnak. Azért tanulom elfogadni, és tisztelni az évszakok váltakozását, a természet évenkénti megújulását. Tudom, sokak számára nehezebb lesz ez a tél, mint nekem.

Tegnap temetésen voltunk. Egy férj, apa, nagyapa, testvér és barát temetésén. A temetés után az ebéden részt vett a család nagy része. Nagy a család. Sok barátságos, egymás iránt érdeklődő, egymást szerető ember, akik csak ilyen "nagy" alkalmakkor láthatják egymást. A beszélgetés mindenféléről szólt. Mindenről, ami nem a fájdalomra emlékeztet. Az emberek pedig mosolyogtak.

Engem ez az összejövetel egy tíz évvel ezelőtti napra emlékeztetett. Egy szép nyári napra. Amikor az édesapám meghalt, nem gondoltam, hogy még rosszabb is jöhet. Jött. A temetés. Már reggel azt kívántam, bárcsak vége lenne, egyedül lehetnék, nem kellene udvariasnak és kedvesnek lennem azokhoz, akiknek fogalmuk sincs a poklomról. A fájdalom kimondhatatlan volt, ahogyan a magány is. Tudtam, mások is szenvednek, ők is szeretnék, ha elmúlna ez a gyötrő érzés, de a saját bánatom kevés figyelmet hagyott a "kívülállóknak".

Elmúlt a nap. Azután még tíz, még száz, még ezer... A fájdalom enyhült, de maradt. Ma nem ugyanolyan, mint egy évtizeddel ezelőtt:: nem elviselhetetlen, nem gyötrő. Inkább a hiány fáj, valami, amit soha semmi nem pótolhat. Akkor azt mondták nekem: az élet megy tovább. Valóban. Megy tovább, csak nem ugyanúgy. A veszteség darabokra tépte a szívemet. Amikor ismét összeszedtem a darabokat, kiderült: egy darab végleg elveszett.

Tegnap nem volt bátorságom, hogy valakinek ezt elmondjam, akiről tudtam, talán jelentene neki valamit: hogy nincs egyedül. Annyian annyiszor éljük át szívünk egy darabjának elvesztését, de nem beszélünk róla. Akkor mások meglátnák lelkünk gyengéjét. Félünk a kiszolgáltatottságtól, a bennünk rejlő érzelmi viharok felfedésétől. Inkább mosolygunk, és beszélünk mindarról, ami nem okozhat még több fájdalmat.

Ősz van. Tegnap kaptam egy üzenetet egy egészséges kisfiú világra jöttéről. Gyönyörűen sütött a nap. Valóban elragadó ez az évszak, ha az ember lelkében béke van.

Zdenek Miler nyomában

Mese, mese, mátka...Hőn szeretett, megbecsült Zdenekünk mesterművet alkotott. (Akkor is, ha egyes felnőtteknek borsózik a háta kedves kis figuráitól!) Nekem melengetik a szívemet az egyszerű, barátságos rajzok. Nehéz lenne megmondani, melyik állatka vált kedvencemmé, hiszen mindegyiket szeretem. Megbecsülésem jeléül zsírkrétarajz formájában majd mindegyiket felnagyítottam, azután fiam nem kis örömére Radvány Zsuzsa hamisítványokkal tűzdelve (szintén sk.) teleraktam a rajzokkal a gyerekszoba falát.

Talán ennek is köszönhető, hogy másként tekintek a gyepünkön (azaz rétünkön) éktelenkedő vakondtúrásokra. Egyikünk kedvenc elfoglaltságai közé sem sorolható a fűnyírás, hát még a fűnyírás előtti túrásegyengetés (főleg, amikor már a fű között el is vész egy-egy tornyocska). A hasraesést sem igen részesítjük előnyben az egyenletes terepen való biztonságos járással szemben. Eddig mégsem tettünk ellene semmit. Őszintén szólva egyrészt kényelmesek vagyunk, meg aztán van valami varázsa a dolognak. Dicsekedhetünk egy saját házi vakonddal!!! Bár személyes barátságot még nem kötöttünk tekintettel az életmódbeli különbségekre. (Nem elhanyagolható tény, hogy vakondunk a föld alatt, mi viszont felette érezzük jól magunkat. Egyenlőre.:))

Emellett persze nagy mesterei vagyunk az elriasztása ellen szóló érvek gyártásának:
1. Megeszi a lótücsköt és társait. (Nem mintha a csodálatos, gyönyörű pázsitunknak, mely ékességei a leginkább elterjedt gyomfélék közé sorolhatók, sokat árthatna bármely kártevő.)
2. Fura módon, hiába közlekedik a föld alatt, még nem jött rá, hogy a járdának nem csak az egyik felén van élet. Így a fűvel borított terület nagyobbik része vankondkánk által kihasználatlan maradt. (Sebaj a hangyák majdnem akkora várat tudnak építeni, mint ez a kis pára. Azok előtt pedig nincs akadály: se járda, se terasz, se fal, se emberi praktikák.)
3. A vakond profi macskaszórakoztató. Macskáink hihetetlenül sokszor és sokáig képesek voltak lesni vakondzsákmány után. Mondanom sem kell, ki nyerte a játszmát. Macskánk már nincs, vakondunk viszont van.

Három bánatom azonban van:
1. Sajnos a földi gilisztát is jó étvággyal fogyasztja. (Persze annyit úgysem tud megenni, hogy állományunkat túlságosan leapassza. Az áldozatok előtt tisztelettel adózom, hiszen önfeláldozó életükkel még a vakondpopulációt is gyarapítják.)
2. Nem alszik téli álmot. Pedig igazán lehetne olyan jó hozzánk, hogy sünpajtással együtt bevágja a szundit, és legalább hidegben nem kényszeríti házigazdáit vakondtúrások elterítésére. (Most mérhetetlenül sajnálom magunkat!)
3. Gyermekemet - természetesen miután eléri a csalódások elviseléséhez megfelelő kort - fel kell majd világosítanom, hogy
- a vakond nem szeret utazni - sem hajón, sem repülőn, sem semmilyen emberfabrikálta csodamasinán,
- nem épít kényelmes házikót a föld alatt, főleg nem felette,
- egyáltalán nem barátkozik sem egérrel, sem sünnel, sem más kisállattal - valójában igen magányos lény kivéve a szaporodási időszakot,
- nem ásóval és kapával mozgatja a talajt, hanem "ásásra módosult mellső lábával",
- és mindemellett csaknem vak szegényke, hiszen a föld alatt meglehetősen feleslegesnek bizonyulnának a Zdenek Miler által rajzolt igéző szemek. Viszont orrmányszerűen megnyúlt arcképződményük kiváló szagló- és tapintószerv, amire valóban szükségük van.

Szóval vakondunk (tisztes nevén Talpa europea) alapvetően hasznos kis lény. (Limával szemben, aki megeszi kerti kincseinket.) Eltekintve bosszantó szokásától, hogy rossz helyen (pl. a zöldségeskertben) kárt is okozhat túrásaival, mi jól megvagyunk vele, de ha egyszer a zöldségek közt találok túrást...! Szerencséje (vagy szerencsétlensége), hogy védett, ezért csak riasztható, nem pusztítható el (amihez nem is lenne szívünk:)).

Továbbra is gereblyézünk, taposunk, egyengetünk, és olvassuk Miler könyveit kicsi fiúnknak, hiszen a Kisvakond életének is megvan a maga csodája.

Lima emlékezete

Hmmm. Jó évünk volt. Ha csiga volnék, főleg meztelen, boldog csiga lennék. Bőséggel zártuk az évet. Sőt! Még nincs vége. Legutóbbi csigaélményem egy hatalmas, sőt óriási Limax maximus-hoz fűződik. Magyarosított néven: nagy meztelen vagy házatlan csigához. Sejtettem, hogy genetikai állományuk változatos megjelenést biztosít ezeknek a kedves kis zabagépeknek, de ez a példány felülmúlta várakozásaimat.

Éppen csendes magányomban készítettem az uzsonnát, mialatt gyermekem a nagyanyjával az udvaron rosszalkodott. Egyszer csak hallottam, hogy édesanyám kétségbeesett hangon kiabálja a nevemet. Rögtön sejtettem, hogy csak valami furcsa, "gusztustalan" állatkáról lehet szó. Több mint egy arasznyi, keresztmetszetben sem elhanyagolható méretű Lima (ahogy én hívom e nemes állatot) igyekezett leküzdeni a kerti lépcső által képezett akadályt. Édesanyám tanácstalanul szemlélte az űrlényt, mert több évtizedes tapasztalata sem volt elég a látvány gyors feldolgozásához.

http://www.gazdabolt.hu/index.php?content=203

Szóval nem volt más választása, mint szakemberhez fordulni, aki én volnék (legalábbis papíron). A kedélyek megnyugtatása végett közöltem, hogy ez csupán egy nem éppen szokványos méretű csiga. Mivel a szomszéd néni szintén tanúja volt a pánik kitörésének, és kíváncsian hajolt a kerítéshez, a Limát kezembe vettem, és közel vittem hozzá. A kedélyek ettől még inkább felborzolódtak. "Jaj! Nehogy megfogd! Gusztustalan." (Azt hiszem máig sem sikerült megszokniuk "ferde hajlamomat", ami a csúszó-mászók kézbevételére vonatkozik :)) Majd mindenki tanácstalanul nézett rám: most mi tévők legyünk.

Kissé szomorú szívvel mondtam ki a "halálos ítéletet". Egyrészt sajnáltam szegény párát, mert a zöldségekért folytatott csatát most elvesztette, másrészt viszont tudtam, hogy a biokert ezzel is jár, a termést pedig jobban szeretnénk mi, emberek megenni. Kicsit olyan ez, mint a közelharc és a modern fegyverekkel vívott háború közötti különbség. A biokertben "szemébe néz" az ember az ellenségnek, ahelyett, hogy távolból szórná le vegyszerrel, ami majd elvégzi a dolgát.

Limánk áldozatává vált tehát ennek a harcnak, de mielőtt eljött volna számára a vég, talán ő ugyanazt gondolta rólunk, mint mi róla: "Jaj! Ne nyúlj hozzám! Gusztustalan."

Azóta édesanyám újabb fejlett példányt talált. Már nem szörnyülködött, hanem tette a dolgát kertje megóvása érdekében. Én pedig megfejtettem a "titkot", miért csak most találkoztunk ilyen csodalénnyel. A Limax maximus a nedvességet szereti igazán, ilyenkor sokat mozog, még többet zabál, és nő, mint a bolondgomba. Nedvességből pedig kaptunk idén eleget! Helyes kis állat. Legnagyobb hibája, amiről azonban szegény nem tehet, hogy az elhalt növényi részeken és a gombákon kívül előszeretettel lakmározik élő növényeket, ezzel nagy károkat okozva. (A csigák ugyanis rosszul hasznosítják a táplálékot.)

A kisfiúnkat az élet tiszteletére tanítjuk, mégis szembe kell néznünk a zord valósággal. Korábban macskával, vagy kutyával is végeztettük a "piszkos munkát", most viszont nincsenek (megléptek a munka elől :)). Marad tehát a megfontolt és némi együttérzéssel végzett gyors beavatkozás.

Leltár

Régen írtam már. Sokáig morfondíroztam, vajon van-e értelme, adhatok-e valami újat a már előttem járókhoz képest. Azután döntöttem. Írok. Talán ritkábban, kevesebbet, de írok. Az olvasóimért, akik megtisztelnek figyelmükkel, és magamért. Ha már úgyis cikkeket kell lerakjak az asztalra, itt most saját örömömre írok.

Itt az év vége. Mielőtt azonban megijedne bárki is, nem zavarodtam bele az esős napokba, csak tényleg vége felé jár a kertészeti idény. Ezért döntöttem úgy, hogy leltározok. Milyen volt az idei év? Mesélhetek.

Volt eső, meg eső, na és eső is. Néha ugyan a Nap kidugta orrocskáját a felhők mögül, Sőt még kánikula is volt, vagy mi? Két egész hétig! Aztán esett, és esett. Szegény, rendszerint szárazságtól elgyötört kertünk álmai között bizonyára szerepelt az égi áldás, de jóból is megárt a sok!

Lássuk, mi termett!
- Valamennyi gyógy- és fűszernövény. (Pl. a citromfű nem volt hálátlan, de mikor az szegény? Nő, mint a dudva.)
- Hatalmas méretű tökfélék. (Ekkora cukkinit még sosem láttam. Főleg nem a mi kertünkben :))
- A málna - gyakorlatilag egyedül a gyümölcsök közül - a megszokott módon termett.
- A legnagyobb meglepetést azonban a sárgarépa okozta. (Sajnos csak méretben, ízben meg sem közelíti a kicsi  napon "hízott" répáinkat.)
- Elvétve azért akadt más is: karalábé, petrezselyem, hagyma.

Az év legnagyobb csalódása azonban az ígéretesnek tűnő paradicsom volt. Ápolgattuk, kötözgettük, még cserepet is ültettem mellé az öntözéshez. (Ez utólag viccesen hangzik.) Szépen virágzott, megjelentek a bogyók, aztán nőttek, nőttek, nőttek. Mi pedig lesben vártuk, hogy hatalmas pirosló bogyóival tömjük a bendőnket. Várhattuk!!! Nem volt elég napfény az éréshez, és a betegségek is kezdték támadni. Legkedvesebb zöldséggyümölcsöm (kinek mi) cserben hagyta éhező pocakomat.

Sebaj! A nyáron viszont volt gyom: sok, rengeteg, kiirthatatlan, kétségbeejtő. Hősiesen harcoltunk, de veszítettünk. Természetesen minden évben veszítünk :), pedig nagy az elhatározás - a gyomirtószeresek mosolyognak rajtunk - de ezúttal az ellenség győzelme több, mint látványos volt! Ráadásul menet közben erős allergiás tünetekkel mentem el orvoshoz (több év után). Az allergiateszten annyi keresztet kaptam, amiből már kijönne valami jó kis érdemrend!
A rossz hír, hogy alig ettünk paradicsomot, a jó hír: sebaj, úgyis allergiás vagyok a paradicsomban is hemzsegő hisztaminra! Ja és azon gyomok pollenjének jó részére, amiket ki kellett volta teljesen irtanunk.

Leltár? Jobb is lehetne. De hálásak vagyunk, mert télen legalább ehetünk rengeteg cukkini főzeléket a duzzadó fagyasztóból, desszertként pedig kanalazhatjuk a cukkini-alma lekvárt a befőttesüvegekből. Soha rosszabbat. Ugye?

Égető értékek - a festőnövény

Már majdnem minden hasznosat tudhatok a csalánról. Csodálatos ez a sokoldalúság. Azok az emberek jutnak erről eszembe, akik kiválóan zenélnek, sportolnak, műveltek, egyaránt jártasak irodalomban, történelemben és természettudományokban. Akikre felnézünk, és irigyeljük őket elképesztő tehetségükért.

Szegény csalán azonban nem ilyen szerencsés. Inkább az irtás, mint a felnézés jellemzi. Kemendi Ágnes "Festőnövények" című könyvében leírja, hogyan használták és használhatják fel ma is a csalánt.

6. Festőnövény

1. A frissen szedett fiatal csalánlevelekkel a gyapjú halványzöldre színezhető, bár ezt a napfény kifakítja.
2. Ha a fiatal leveleket megfőzik, majd savót (vagy ecetet) és timsót adnak a leszűrt léhez, sárga festéket ad.
3. A gyökérből is sárga festék nyerhető a következő módon: Nyáron kell felszedni, megmosni és apróra vágni. Főzetébe timsót teszünk. A gyapjút 1-2 napig benne hagyjuk és közben többször felmelegítjük. Öblítés után lehet szárítani.

Azon gondolkodom, hogy ezt is beveszem a "Vegyszertelenítési Programomba". Kipróbáltam a mosódiót és elégedett vagyok vele. Először azt gondoltam, megint valami "biodivattal" van dolgom, ami talán igaz is. De ennek tényleg van haszna. Mosogatáshoz is beválik. Mire észreveszen magam teknőben fogok mosni.
Bár a kényelemszeretetem elnyomja ilyen irányú vágyaimat. :)

Égető értékek - tápanyag és növényvédőszer

Édesanyám már évek óta használja a csalánlevet permetezésre. A nyár folyamán többször is kiöntözi az érintett növényekre, ahonnan a tetvek fejvesztve menekülnek. Nem csoda! Ha valaki élvezte már egy pár napos csalánlé illatát, megérti, hogy a tetveknek sürgős dolga akadt valahol másutt (esetleg a tetűmásvilágon :)).

Marie-Luise Kruter biokertészeti könyveiből azonban sok hasznos dolgot tanulunk mindketten. Ő elsősorban trágyalé készítést javasol a csalánból, és hozzátesz egy két praktikus javaslatot, hogyan ne jussunk a tetvek sorsára.

4. Csalántrágyalé készítés pontokban

1. Minimum 1 méteres edény (fából, kőből, "bioműanygból") felállítása napos helyen.
2. Kétharmadig csalánnal feltölteni.
3. Esővízzel vagy állott vezetékessel leönteni, hogy minden csalánalkatrész víz alá kerüljön. Maradjon felül hely a trágyahabnak.
4. Érdemes hozzáadni macskagyökér kivonatot, vagy kőport "illatmagkötőnek". (Ha ezt előbb tudjuk, talán a szomszéd macskája sem emigrál ilyen hamar! :))
5. Végül sűrű dróthálóval le kell fedni, nehogy gondatlanságból elkövetett madár- és kisállatgyilkosságért kelljen vezekelnünk.
6. Naponta meg kell kevergetni egy erre rendszeresített eszközzel, hogy oxigén jusson bele, ami segíti a bomlási folyamatot.
7. A bomlási folyamat 10-20 nap (időjárástól függően). Amikor már "megnyugszik" a trágya, le kell fedni.
A trágylé máris kész kertünk felvirágoztatására.

Csaléntrágyalé alkalmazása

1:10 arányban vízzel higítva a hüvelyesek és a hagymafélék kivételével mindenre használható. A tövére kell önteni. A higítás és a tőre öntés azért fontos, mert különben égés vagy rendellenes növekedés következik be.
Helyesen használva viszont a növények ellenállóvá válnak a kórokozókkal és kártevőkkel szemben.

És még a szomszéd macska is barátságosabb lesz. (A gazdáiról nem is beszélve.)

5. Csalánpermetlé

Hasonlóan készül. 10 l vízhez 2 kg friss csalán szükséges. Már pár naposan használhatö lemosásra a levéltetvek ellen. A szomszédok ugyan nem, de a rózsák garantáltan meghálálják. :)

Csalános érdekesség

Csalán barátomra már egészen másképp tekintek. Megszűnt elpusztíthatatlan ellenségként rémíszteni életemet, megolvadt bennem a gyilkos szándék. Persze az illetéktelen behatolást kertünkbe most is kapavágással, vagy kesztyűben ugyan, de nem kesztyűs kézzel büntetem.

Csalánunk helyzete azonban jobb lett. Bár távol állok attól, hogy kebelbarátságot ápoljak vele, eszembe jutnak erényei. Ettől jókedvre derülünk mindketten. Barátom ezentúl biztos pozíciónak örvendhet.

3. Csalánszövet

Érdekes dolgokat találtam ezzel kapcsolatban. Néhányat itt fel is sorolok.

- A csalán szárában található rostok hőszigetelése igen jó, mivel a rostok között "sok" levegő található. Ezért az ebből készült ruhák télen jobban melegítenek, nyáron pedig kevésbé, mint más természetes anyagok.

- Régen főleg háborús időkben használták, hiszen akkor nem tudtak kendert termeszteni. A belőle készült vászon, viszont durvább volt. A mai technológia mellett azonban finomabb szövet előállítására is van mód.

- A kézi készítésre rengeteg időt szántak, a leszedéstől a szövésig 1 méter előállítása 20-30 munkaóra is lehetett. Azonban ezek a munkák késő ősztől kora tavaszig tartottak, így jól beilleszthető volt a mezőgazdasági munkák közé, és a társasági élet részét képezte például a fonás.

- Ma reneszánszát éli. Drága, minőségi anyagokat készítenek belőle öltözködéshez, díszletkészítéshez, sőt ipari célokra is felhasználják.

Eszembe jutott a "Vadhattyúk" című mese. Abban a királylánynak csalánból kellett inget szőnie a hattyúvá változtatott bátyjainak, hogy felszabadítsa őket az átok alól. Gyermekkoromban szerettem ezt a mesét, de nem értettem. Felnőtt fejjel kezdtem kapisgálni, hogy a történet az áldozathozatalról, a kitartásról, a szeretet értékéről szól, ami a szerett személyekért csendben viseli a fájdalmat is.

Eszembe jutott az Édesanyám és az ő édesanyja, a szenvedések, amiket átéltek, és a béketűrés, ahogyan ezeket viselték.

Nos, mielőtt mindenki könnyes szemmel távozna a képernyőtől, itt egy érdekes cikk a csalánszövet felhasználására. Mindenkinek ajánlom.
www.origo.hu/itthon/20030131csalanszovet.html

A bőség ára

Két éves voltam, amikor egyszer a szüleim kacsát vágtak. Édesanyám lefogta a kacsát, édesapám pedig elvágta a nyakát. Szándékuk szerint engem megkíméltek volna az esemény borzalmaitól, de én egy kétéveshez illő kíváncsiságtól hajtva utánuk mentem. Végignéztem, ahogy édesapám elvágja a tollas pajtás nyakát, majd a szerencsétlenül járt állat fejvesztve szalad egy kör az udvaron. Gyermeki lelkem kétségbeesésében fordultam édesapámhoz élete talán legmegdöbbentőbb kérdésével: „Apuci, ugye az én nyakamat nem vágod el?”

Bár a férjem óva intett hogy életem horror történeteivel terheljem az olvasót, mégis emellett döntöttem. A történet akár mulatságosnak is mondható, sokan mosolyogtak már rajta. Csöppnyi gyermekként még nem tudhattam, hogy ennél borzalmasabb dolgokat is fogok látni, és majd megtanulom érzelmek nélkül szemlélni az eseményeket, mert elhiszem, hogy ez az élet rendje.
Nagyobb áruházakba betérve óhatatlan, hogy az ember szembetalálkozzon a húsokkal megrakott pultokkal, amikről a rózsaszín és a vörös mindenféle árnyalatában játszó nyers húsok, és húskészítmények mosolyognak rá. A nyers hús látványa és illata megcsapja az orrát, kiben-kiben más érzéseket keltve. Egyeseket máris a vacsora gyönyörének gondolata ösztönöz vásárlásra, mások hosszabb távra terveznek, ezért kívánják megtölteni a fagyasztószekrényt, még mások ellenszenvvel észrevételezik, hogy a csirke nem elég friss, a disznóhús túl zsíros, a marhaszeletnek pedig nem meggyőző a színe, de azért „enni csak kell”!

A húsos pulton túl azonban kevesek gondolata jut. Azzal talán mindenki tisztában van, hogy az asztalra kerülő állatok nem az édenkertben töltötték röpke életüket, valójában azonban az emberek többsége nem tudja, mi a bőség ára.

Agrármérnök hallgató koromban rendszeresen jártunk gyakorlatra különböző állattartó telepekre. Egy-két ilyen telep hazai viszonylatokban elérte a kiváló minősítést, de a többi is legalább átlagosnak mondható volt. Sok szép emlékem fűződik a „telepi” állatokhoz: a kis puha, meleg, pelyhes csibékhez, a szelíd, barátságos tehenekhez, játékos csemetéikhez és egy-egy „bocipuszihoz”, a valóban butuskának tűnő, de szeretnivaló birkákhoz, az élelmes kis malacokhoz.

Azonban láttam csirkéket, amik pár hétnyi életüket egy hatalmas hodályban összezsúfolva töltötték éjszaka is villanyfénynél azért, hogy akkor is csipegetve kellően hízzanak. Így gazdaságos. Láttam teheneket, amik egész életükben ellenek és tejelnek anélkül, hogy bikát látnának, vagy nevelhetnék borjaikat, és amikor már eléggé „el-kihasználtak” és nincs elég tejük, (szakkifejezéssel) selejtezik őket. Ez is így gazdaságos. Láttam sertéseket összezsúfolva, hízótáppal tömve, és láttam fiatal kanok nagyüzemi herélését. Láttam jerkét lefogva, erőszakkal fedeztetni, mert nem fogadta a kost. Minden így gazdaságos. Láttam állatokat elpusztulni, megvakulni, megrokkanni emberi gondatlanság miatt, és láttam vágóhídon felakasztott tömegeket. Vettem részt disznóvágáson, fogtam csirkét, miközben más elvágta a nyakát.

Nem tartom magam állatvédőnek. Csak elgondolkodtam: ha ezek az állatok emberek lennének, az ellenük elkövetett bűnökre jogszabályok tömkelege alapján mondhatna bíró ítéletet. Tudom, ezek „csak” állatok, de már nem hiszem el, hogy ez az élet rendje. Én nem mondhatok ítéletet mások felett, nem az én dolgom. Akik ezeket cselekszik egy rendszer részei, az állatok pedig egy rendszer áldozatai, amin változtatni nem tudok. Mondhatok azonban nemet a fogyasztásra, ami – többek között - fenntartja a rendszert.

Gyermekkorom első kacsás traumájára nem emlékszem, csak a szüleim mesélték mindenkinek. Évekig elhittem, a háziállatok arra valók, hogy levágjuk és megegyük őket. Már tudom, hogy az állatok több tiszteletet és megbecsülést érdemelnének az emberek részéről. Visszatértek az érzelmeim, és hús nélkül egy évtizede jobb lett az életem.

Égető értékek - a táplálék

Az előző bejegyzésem célja az volt, hogy ne csupán az élet véresen, azaz csípősen komoly oldalát lásssuk, hanem a "vérverejtékes" gyermeknevelés gyönyörűségeit is. Mivel "Bili pajtás" című remekművem már két hónapja keltezett, örömmel tudatom, hogy Bili jól halad élete értelmének megtalálásában. Már elég gyakran landol benne végtermék. Bár gyermekem csak állva hajlandó dolgát végezni (ahogy ezt egy rendes férfi teszi), mivel sajnálja drága idejét a bilin való ücsörgésre pazarolni. :)

2. A csalán, mint táplálék

A mai gondolataim azonban a csalán táplálék mivoltánál időznek. Nálunk a férjem a kísérletező alkat a konyhában, ezért otthonunkban az ő nevéhez fűződik a csalánleves. Megvallom őszintén, azért nem gyakran eszünk ilyesmit, hiszen édesanyám és a saját kertünk elkényeztet egyéb finomságokkal. A csalán ehetőségével azért foglalkozom, mert tényleg egy viszonylag olcsó, tápláló ételről van szó, és annak, aki szereti az egyéb zöld színű főzelékeket, ez is tetszeni fog.

Csalánleves és csalánfőzelék

Sokféle receptet szedtem össze, de azt írom le, ami vegetáriánusok is fogyaszthatnak. Találkoztam olyan véleménnyel, hogy saját szedésű csalánt inkább ne együnk, hanem vegyük meg bioboltban. Ez részben komoly, részben mosolyt fakasztó.

Komoly az, hogy az erős, érett, virágzó, vagy termést hozó csalán már tényleg nem alkalmas fogyasztásra. Egyrészt megerősödnek a rostjai, másrészt a beltartalmi értékei is változnak. Tehát csak zsenge hajtásokat szedjünk. Mosolyt fakasztó, hogy boltban vegyünk csalánt, természetesen jó pénzért.

A csalánleves előnye, hogy hidegen is fogyasztható, és gyorsan készen van (30-40 perc).

Kellékek
Kell hozzá 20-30 dkg csalán, 1 fej hagyma, kevés olaj, 2-3 krumpli vagy 10 dkg rizs, só, borsikafű (bors helyett, mivel a bors erősen irritálja a gyomrot), 1-3 gerezd fokhagyma, 1 marék sóska vagy frissen facsart citromlé, növényi tej és 1-2 kanál liszt.

Elkészítés
Tulajdonképpen úgy készül, mint a spenót, csak a levet hosszabb lére lehet hagyni.
Az eredet receptben a hagymát meg kell pirítani olajon, amit én nem ajánlok, mivel a sült olaj rákkeltő anyagokat tartalmaz. Mi már évek óta úgy főzünk, hogy az olaj csak a legvégén kerül bele az ételbe. Helyette kevés vízben megpároljuk a hagymát, arra kerül a megmosott, felaprított csalán és esetleg a sóskalevél vízzel és a krumpli vagy a rizs. Amikor mindez megfőtt, növényi tejpótlóból és teljeskiőrlésű lisztből habarást készítünk, és ha nem sóskával készült, citrommal savanyítjuk. Ja! És ki ne felejtsük az olajat! :)

A végén érdemes összeturmixolni. Kenyérrel vagy pirított kenyérkockákkal tálalható.

Égető értékek - a gyógynövény 2

Csalán barátom, már kellőképpen belopta magát a szívembe. És még többet tanultam róla. A használatáról szóló felsorolásból kimaradt, hogy háziállatok számára is csemege. Édesanyám gyűjtötte a tyúkjainknak, de más állatokat is etetnek vele a házi gazdaságokban.

A gyógyhatásairól és a házi szerekről az alábbiakat sikerült összeszednem.
A természet füvészkertje (Reader's Digest kiadás) és a jó öreg Varró Aladár Béla máig is alapozó műve állt rendelkezésemre.

Felhasznált részei:
levél, gyökér termés (különböző az összetételük - természetesen).

Elkészítési lehetőségek:
Forrázat, szirup, porított formában, száraz kivonat és tinktura készíthető még belőle.
Rengeteg teakeverék alkotórésze: reuma, köszvény, viszkető bőrkiütés, vérszegénység, sápadtság, tejfakasztó, aranyér, cukorbaj, tüdőbaj, vértisztító teák.

Gyógyhatásai:
levél: vízhajtó
gyökér: gyulladás csökkentő, a limfociták termelődését elősegíti, akadályozza a prosztata szöveteinek burjánzását, állatkísérletekben pedig kimutatták vérnyomáscsökkentő hatását.

Milyen panaszokra használják?
Belsőleg
Levelét:
- reumás fájdalmak,
- alvás- és étvágyzavarok,
- szellemi és fizikai fáradtság esetén,
- légzőszervi és tüdő megbetegedéseire,
- aranyérre,
- mézzel főzve asztmaellenes szer.
Gyökerét:
prosztatamegnagyobbodásból származó vizelési zavarok esetén (kiegészítő kezelésre).

Külsőleg
- zsíros bőr,
- hajhullás,
- korpás fejbőr kezelésére.

Figyelmeztetés!
A levelek tartós használata esetén allergiás tünetek léphetnek fel. Pollenje allergén!

Alkalmazás:
1. Tea: 3 evőkanál szárított levelet öntsünk le 5 dl forrásban lévő vízzel, hagyjuk állni 10 percig, utána leszűrve napi 4-6 csésze fogyasztható belőle. Vagy 10 g 2,5 dl vízhez.(Saját tapasztalatim, hogy sokkal jobb, ha mindig frissen elkészítve, még langyosan kortyolgatva fogyasztjuk.)
Gyökeréből (szárítva, darálva) 1 evőkanál kell. Elkészítése ua. Napi max. 4 csésze.

2. Friss szirup: 2x2 cl/nap.

3. Kapszula: 500 mg porból 3-6 db/nap.

4. Száraz kivonat: 2 v. 3x250 mg/nap.

5. Tinktúra: 3-6 x 30-50 csepp 1 pohár vízben/nap.

6. Folyékony gyökérkivonat: ua. mint a tinktúra.

7. Pempő külsőleg: naponta 2x borogatás.

8. Hajszesz: 100 g csalánlevél 0,5 l vízzel és 0,5 l ecettel felfőzzük, majd leszűrjük. Este lefekvés előtt a fejbőrt alaposan bedörzsöljük, hetente min. egyszer meg kell mosni a hajat, majd bekenni nem avasodó kenőccsel.

Mint gyógynövény ennyit tud a csalán. Szép tőle. Kár, hogy nem igazán használják ki az emberek. Inkább megvásárolják a méregdrága készítményeket (amik között természetesen sok jó és hatékony szer van). Aki viszont nem teheti meg, próbálja ki nyugodtan a házi szereket. Ha nem jelentkezik túlérzékenység, nagy segítség lehet mindaz, amit a körülöttünk élő növények kínálnak.

Égető értékek - a gyógynövény

Ott tartottam, hogy "húúúúúúúúú". A szavam is elállt attól, amit intellektuálisan ápolt kapcsolatomból származó legújabb barátomról megtudtam. Az eredmény minden várakozásomat felülmúlta. Íme:

1. Gyógynövény.
2. Étkezési célokra is felhasználható.
3. Biokertek számára permetlé készíthető belőle.
4. Természetes alapú trágyalevet készítenek belőle szintén biokertészek.
5. Megfelelő feldolgozás után erős szövet állítható elő.
6. Festőnövény.

És ki tudja még!!! Harci és kínzó eszköznek sem utolsó, de ezt csak hidegen ajánlanám, mert máshogy nem vinne rá a szívem. :)

Az a nemes gondolatom támadt, hogy folytatólagosan ecsetelném csalánunk erényeit.
Ma gyógynövényként szeretném felszínre hozni a csalánszőrök alatt megbújó értékeket. A tudományt ehhez nagyrabecsült könyvem szolgáltatja: a "Vadon termő és termesztett gyógynövények" Bernáth Jenő szerkesztésében.

1. A nagy csalán (Urtica dioica), mint gyógynövény

Az Urtica család dioica nevezetű tagja, immár jó barátom (hangsúlyozom: kellő távolból). Szép nevei vannak még, mint pl. csalány és csollán. Gyakorlatilag minden része drog (a szó nemes értelmében - szóval szipuzásra és belövésre ne gondoljunk :)). Hazánkban csak a levele "hivatalos", saját kezűleg gyüjtve viszont nem feltétlenül hivatlan a többi része sem.

Tudósok, gyógyszerészek és megszállottak figyelem!
Sorolom a hatóanyagokat, ami sok-sok év kémiabiflázása után is megülte a gyomromat.

a) A föld feletti részben klorofill, karotinoidok, B-, C-, K-, U-vitaminok, triterpének, szterolok, glükokinin, flavanoidok (kvercetin, kempferol, izorhamnetin), aminok (hisztamin, szerotonin, kolin) és ásványi anyagok találhatók.

b) A gyökérben szterolok, kumarin, cseranyagok, fenilpropán-származékok, lignán leledzik.

Minden tiszteletem azoké, akik ezeket a vegyületeket elkülönítették, elnevezték és a csalánban megtalálták. Az én laboros karrierem már az első gyakorlaton kiderült, hogy nem lesz hosszú, miután első áldozataimnak a kémcsövek bizonyultak. Nem mondanám, hogy szép halált haltak a padlózaton. :)

Botanikailag nem írom le, hiszen nem ismerek olyan embert, aki tapasztalatból ne tudná, hogy néz ki újdonsült barátom. Csupán az jutott eszembe, hogy öröm gyomlálni. Amikor elkezdek kihúzni egyet, kiderül, hogy még méterekkel arrébb is az ő kölykei hizlalják magukat.

Fontos viszont az ideális gyűjtési idő: virágzás előtt, március-áprilisban. Persze
egészen őszig lehet szedni a friss hajtásokat, de azt tapasztaltam, hogy tényleg a korai gyűjtés a legjobb. Mert ennek a csípős, szúrós teremtménynek is vannak ám ellenségei, amik április vége felé már igen megnehezítik a gyűjtést.
A levelek gyűjtéséhez ún. drótspirált használnak és kesztyűt (jóóóó vastagat). A gyűjtés előnye az is, hogy alaposan fel lehet öltözni hozzá, feltéve, hogy nem vagyunk reumaellenes hadjáratban, és nem akarjuk vörösen-hólyagosan végezni a napot. :)
A gyökeret tavasszal vagy ősszel érdemes kiásni.

Szárítani tiszta, szellős helyen lehet. Érdemes gyakran átforgatni. Én egy rácsos állványra vagy fonott tálcára terített vászon kendőre szoktam teríteni, a padlásunkra való feljutás nehezítettsége miatt egyszerűen a napplinkban.
Napon viszont neeeeeeeeee szárítsuk!!! Különben a benne lévő színanyagok elkezdenek bomlani (pl. a klorofill és karotinoidok bomlása miatt veszít a színéből). Ez igaz más gyógynövényekre is.

A tárolása száraz, fénytől védett helyen papír, vagy vászonzsákban történhet. Nekem mindkettő bevált.

Folyt. köv.

Sziromhullás

Ilyenkor májusban a virágzó fák lassan elhullatják szirmaikat. Gyönyörű látványt nyújtanak a dús virágzatú fák, de virágaik rövid életűek. Egy ideje nem hagy nyugodni a gondolat, hogy fogy a fiatalság ereje bennem. Olyan vagyok, mint a szirmaikat hullató fák. Az ifjúság odébb áll, és a "nemrég még gyermekek" szolgálatába szegődik.

Először keserűséggel töltött el a gondolat, hogy életem lefelé menő ágába kerültem, aztán történt valami különös dolog itt, legbelül: kitavaszodott és én rájöttem, a virágzás után kezdődik a termésérlelés kora.

Mindaz, amit eddig tanultam, és a tapasztalatok, amiket szereztem talán mások javát is szolgálhatja. Törekszünk (én és a családom) egy egyszerű, minőségi, lelkiekben gazdag élet megvalósítására. Ennek testi és lelki megvalósításából szeretnék átadni morzsákat (vagy darabokat).

Égető értékek

Május van. Kertünk kora tavaszi ápolása hagyott némi kívánnivalót maga mögött. Az elégtelen gyomgyilkolás következményeként elözönlöttek minket a nemesnek éppen nem nevezhető növények: különösen a tarackbúza, a gyermekláncfű és a csalán. Az előző kettő ugyan gondot jelent, de a közöttünk lévő viszonyt legalább nem befolyásolja az az égető, szúró érzés, amit a csalán okoz óvatlan mozdulataimnál.

Csalánnal való nem túl intim kapcsolatomat bizonyára meghatározza az évtizedekkel ezelőtti első tapasztalatom, amit gyermekek milliói éltek és élnek át előttem és utánam is.

Másfél éves kisfiam korához illő végtelen kiváncsiságától vezérelve minden keze ügyébe eső tárgyat megfog, megtapogat, megszagol megkóstol. Ez a jól begyakorolt ismerkedési mód volt használatban a csalán esetében is, csak a megfogásnál nem jutott tovább, hanem visszarántotta a csalánosban illetéktelen kis mancsát, meglepődött tekintetét rám szegezte, majd "hililili" nyelven, panaszos hangon közölte, nem kíván közelebbi ismeretséget szerezni ezzel az álnok lénnyel.

Minden kellemetlen tulajdonsága ellenére úgy döntöttem, a csalán és köztem fennálló nem túl baráti kapcsolatot intellektuális síkra terelem. Elővettem hát minden eszközt -könyvet, internetet - hogy a csípős szőrökön túl meglássam csalánunk belső értékeit. És húúúúúúúúú! Szóhoz sem jutok!

Közben pedig eszembe jutottak a "csalán emberek", akik csípnek, szúrnak, ha vigyázatlanul közelít hozzájuk az ember, de a felszín alatt rejtett értékeket hordoznak, amik legalább annyit adnak a világnak, mint a csalán nedvei.