Éppen csendes magányomban készítettem az uzsonnát, mialatt gyermekem a nagyanyjával az udvaron rosszalkodott. Egyszer csak hallottam, hogy édesanyám kétségbeesett hangon kiabálja a nevemet. Rögtön sejtettem, hogy csak valami furcsa, "gusztustalan" állatkáról lehet szó. Több mint egy arasznyi, keresztmetszetben sem elhanyagolható méretű Lima (ahogy én hívom e nemes állatot) igyekezett leküzdeni a kerti lépcső által képezett akadályt. Édesanyám tanácstalanul szemlélte az űrlényt, mert több évtizedes tapasztalata sem volt elég a látvány gyors feldolgozásához.
Szóval nem volt más választása, mint szakemberhez fordulni, aki én volnék (legalábbis papíron). A kedélyek megnyugtatása végett közöltem, hogy ez csupán egy nem éppen szokványos méretű csiga. Mivel a szomszéd néni szintén tanúja volt a pánik kitörésének, és kíváncsian hajolt a kerítéshez, a Limát kezembe vettem, és közel vittem hozzá. A kedélyek ettől még inkább felborzolódtak. "Jaj! Nehogy megfogd! Gusztustalan." (Azt hiszem máig sem sikerült megszokniuk "ferde hajlamomat", ami a csúszó-mászók kézbevételére vonatkozik :)) Majd mindenki tanácstalanul nézett rám: most mi tévők legyünk.
Kissé szomorú szívvel mondtam ki a "halálos ítéletet". Egyrészt sajnáltam szegény párát, mert a zöldségekért folytatott csatát most elvesztette, másrészt viszont tudtam, hogy a biokert ezzel is jár, a termést pedig jobban szeretnénk mi, emberek megenni. Kicsit olyan ez, mint a közelharc és a modern fegyverekkel vívott háború közötti különbség. A biokertben "szemébe néz" az ember az ellenségnek, ahelyett, hogy távolból szórná le vegyszerrel, ami majd elvégzi a dolgát.
Limánk áldozatává vált tehát ennek a harcnak, de mielőtt eljött volna számára a vég, talán ő ugyanazt gondolta rólunk, mint mi róla: "Jaj! Ne nyúlj hozzám! Gusztustalan."
Azóta édesanyám újabb fejlett példányt talált. Már nem szörnyülködött, hanem tette a dolgát kertje megóvása érdekében. Én pedig megfejtettem a "titkot", miért csak most találkoztunk ilyen csodalénnyel. A Limax maximus a nedvességet szereti igazán, ilyenkor sokat mozog, még többet zabál, és nő, mint a bolondgomba. Nedvességből pedig kaptunk idén eleget! Helyes kis állat. Legnagyobb hibája, amiről azonban szegény nem tehet, hogy az elhalt növényi részeken és a gombákon kívül előszeretettel lakmározik élő növényeket, ezzel nagy károkat okozva. (A csigák ugyanis rosszul hasznosítják a táplálékot.)
A kisfiúnkat az élet tiszteletére tanítjuk, mégis szembe kell néznünk a zord valósággal. Korábban macskával, vagy kutyával is végeztettük a "piszkos munkát", most viszont nincsenek (megléptek a munka elől :)). Marad tehát a megfontolt és némi együttérzéssel végzett gyors beavatkozás.
Nos, a küzdelmet én is messziről vívom velük, de nagyon szórakoztató volt :)
VálaszTörlésÉn legtöbb szörny esetében (pók, bogarak stb.) Zsófit vagy A Férjek Férjét hívom segítségül.
Pár napja megkérdeztem Zsófit, miután kicsit hisztizett és kiborult a szokásos alvás miatt, hogy mit nem szeret anya? A gyermekem válasza nagyon gyakorlatias és nagyon igaz volt: "A pókokat." válaszolta. Na igen, igaza van, bár nálam a helyes megoldás a hiszti lett volna.