,,Bioökopermakultúra" és ,,gyomfojtás"

Egy ideje tervezgettünk, aztán kerestünk, találtunk, megállapodtunk és elindítottuk a folyamatot. (Természetesen leegyszerűsítve.) Vagyis veszünk egy telket ,,vidéken". Nógrád megye egyik kis falujában.

Persze most is vidéken lakunk, legalábbis elvileg: egy 3000 fős településen a Duna-kanyarban. Előnyeit azonban kevésbé érezzük. Inkább Budapest külvárosának tekinthetjük a falut. Költözésünknek több oka is van, amire itt nem térnék ki, inkább csak a nem feltétlenül elsődleges kertészeti szempontok alapján.

Szeretnénk létrehozni egy önellátó gazdaságot. Vegetáriánus életmódunk miatt főleg a táplálkozást szolgáló egészséges növényi alapanyagok termesztésére törekedve. Ehhez megfelelő terület kell. Jelenleg kevéssé kedvezőek a feltételek. Az észak-keleti hegyoldali fekvésű, teraszos rendszer ugyan magához képest szépen terem, művelése, sőt az alsó teraszok megközelítése még a kalandtúrázoknak is csemege lenne. (Főleg szerszámokkal, kannával vagy gyerekkel megrakodva!)

Minden földnek megvannak a maga adottságai, így Nógrád megye sem tartozik a zsíros területekhez, de legalább víz lesz elég (vagy sok is?). A leendő telkünk déli fekvésű, elég nagy a kezdéshez, vannak rajta fák és egy kincset érő ásott kút. Viszont évek óta legfeljebb birkák által legelve volt köze a mezőgazdasághoz. Tehát feladatul tűztem ki magamnak, hogy ismét tanuljak és megvalósítsak anélkül, hogy túl nagy terhet rónék családomra.

Szóval elővettem összes bioökoperma tudományokban bővölködő kisokosaimat, és belelendültem a tervezésbe. Pontosan nem tudjuk, mikorra lesz a telken számunkra lakható ház, de nem lehetetlen elkezdeni a kert felkészítését. Ezért a gyomfojtó, ugarfeltörésre alkalmas növényekbe, valamint egyéb módszerekbe ástam bele magamat.

1. Gyomfojtók

A burgonya, a pillangósvirágú trágya- vagy takarmánynövények és a tökfélék pl. alkalmasak egy adott terület gyomállományának visszaszorítására. A pillangós zöldtrágyák még a talaj nitrogén- és szervesanyag-tartalmát is megnövelik. A burgonya inkább tápanyagot von el, viszont lazítja a talajt, nem kíván állandó ápolást, és a végén még ehetünk is belőle. A tökfélék hasonlóképpen viselkednek, viszont sokat vedelnek! Nem kell öntözni, de a talaj víztartalmát kihasználják, szerencsére finom és tápláló eredményt adva.

Az első évben mindenképp ez a módszer javallott.

2. Talajtakarás

A következő évtől a gyomos talajt le lehet takarni egy bő hétre. Ettől a kihajtott évelő hajtások elpusztulnak. Utána azonban 2-3 hét szabadságot biztosítva nekik, újból kihajtanak, és felélik tartalékaikat. Mielőtt újabb tartalékot gyűjthetnének, újból takarjuk a talajt egy hétre. Két-három ilyen ciklus után még a legmakacsabb évelők is elpusztulnak (pl. tarackbúza). Takaróanyagként használhatunk lekaszált füvet, lombot, levágott ágakat, hulladékpapírt, vagy bármit, ami elbomlik, és nem mérgezi a talajt. Hátránya, hogy a 10 cm-es réteg eléréséhez rengeteg anyag szükséges. Az alkalmazás kezdéséhez május a legkedvezőbb, mert ilyenkor intenzíven növekednek gyomjaink. Azonban kezdhető nyáron, vagy kora ősszel is, amennyiben nincs aszály.

Szóval valódi remény kelt bennem, hogy lehet csatát nyerni még a tarackkal szemben is. Nem kis munkával, de biztosan megéri!