Kert és gyógyulás

Hurrá! Süt a nap! Nem csupán kidugta orrocskáját, hanem (februárban lehetséges) teljes erejéből melegít. Tegnap igazán boldoggá tett ezzel mindnyájunkat. Kisfiammal már reggel nem bírtunk magunkkal. Ki kellett menni.

Jó dolog a hó. Sok hiányosságot eltakar. Így volt ez idén is. Amit nem tudtam befejezni novemberben, jó időre elbújt a hótakaró alatt. A hónak azonban már nyoma sincs. Szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy elkél egy alapos takarítás. Gömbölyödő pocakomtól ugyan már hajolgatni nehézkes (azt hiszem, nem is ajánlatos), de amit enélkül elvégezhettünk, el is végeztük. Visszahívtuk hosszú téli szabadságáról a gereblyét, a kapircsot és a lapátot, azután bevezettük őket az idei munkálatok örömébe. Csak az üresen kongó kenyérkosár segélykiáltása tántoríthatott el minket attól, hogy az egész délelőttünket kint töltsük.

Sebaj! A kenyérdagasztás következtében lisztben és nyers tésztadarabokban úszó konyhánk sem nyújtott kisebb élményt! (Legalábbis Babunak.) A végeredménnyel pedig mindenki elégedett és jóllakott lehetett.

A napsütésről és az éledő természetről pedig a gyógyulás jutott eszembe. Az a gyógyító erő, amelyet csak Isten adhat, eszközül használva a természetben rejlő kincseket.  A kerti munkával töltött idő jótékony hatásairól már írtam pár gondolatot a Kert és lélek című bejegyzésben. Most egy kicsit más irányból közelítenék a témához.

Gyógyító erő

Isten számtalan áldást rejtett a természetbe, amit mi akár a kertünkben is élvezhetünk, ha engedjük, hogy a természet törvényei érvényesüljenek benne, nem pedig az emberi akarat. (Értem ezalatt a sok kárt okozó beavatkozást a nagyobb haszon reményében.)

Nem mondok újat azzal, hogy világunk tele van betegséggel, amiket gyakran az ember magának okoz. Szinte mindannyian szenvedünk valamitől. (Én pl. egy halom allergiával veszem fel rendszeresen a küzdelmet.) Amikor pedig eluralkodik rajtunk valami nyavalya, többnyire nem az okát orvosoljuk, hanem csupán enyhülésre vágyunk, amire az orvosok és a gyógyszeripar számtalan pirulát kínálhat. 

Nem tagadom, hogy a gyógyszerek lehetnek életmentők, de akkor, amikor a megoldás inkább az életmód megváltoztatásában rejlene, az ember viszont inkább évekig (évtizedekig) bogyókon él, ahelyett, hogy lemondana káros szokásairól, inkább csak bajt okoznak a gyógyszerek.

Az egyik baj: egy halom mellékhatással bírnak.

A másik gond: a ,,jól lét" illúziójában ringatnak, anélkül, hogy a beteg szervezet valóban gyógyulna, ezzel gyengítve az életerőt, és megkurtítva az éveket. 

Mégis mit tehet a gyógyulni vágyó?

1. Ha az orvosok nem mondták el (de ha el is mondták), mi lehet az oka betegségének, és mit kell változtatnia pl. táplálkozási, életmódbeli szokásain, maga a beteg is tájékozódhat, kérhet segítséget, és elkezdhet fokozatosan változtatni. (Egyes esetekben pedig már csak a drasztikus változás segít, persze hozzáértő személy segítségével.)

2. A gyógyulni vágyók számára a városi, különösen a belvárosi vagy lakótelepi élet nem megfelelő környezet. Gondolom nem kell ecsetelni a kosszal, szennyezett levegővel, tömeggel, stresszel járó élet romboló hatását a városokban. Tudom, sokan nem tehetik meg, hogy kiköltözzenek vidékre, de ha bármilyen lehetőség is adódik hosszabb távú vidéki tartózkodásra, megéri kihasználni. Gyerekek, idősek és krónikus betegek számára új életet jelenthet.

3. Sajnos Magyarországon a kórházak többsége a szervezés, elérhetőség, jó megközelíthetőség miatt a nagyobb városokban vannak, pedig még a fekvő betegek számára is jót tenne, ha szép időben kint tölthetnék napjaikat a levegőn. Ezen változtatni nem tudunk, de az otthon, vagy kisebb intézményekben ápolt betegek számára gyógyulást vagy a rosszabbodás elkerülését jelenthetik a friss levegőn eltöltött órák.

4. Ami pedig igazán a kertészkedés témaköréhez tartozik: a betegek rehabilitációja. Azoknak a betegeknek, akik gyengék ugyan, de képesek magukat ellátni, rendkívül jót tesz egy kis könnyű kerti munka. Miért?

- A napfényről, tiszta levegőről, mozgásról stb. már írtam.

- A ,,munka nemesít" (Bob szavaival - úgy emlékszem csehszlovák rajzfilm a ,,Bob és Bobek"). Jól esik valami igazán hasznosat végezni, értéket teremteni, elégedetten rátekinteni az elvégzett munkára. Ráadásul vannak olyan munkák is, amik ülve is végezhetők a szabadban (gyengébb beteg esetében). Fontos az olyan elfoglaltság, ami eltereli a gondolatokat a betegségről. A betegséggel való folytonos foglalkozás panaszt, önsajnálatot, rossz hangulatot idéz elő a szenvedőben, a természet apró szépségei pedig vigaszt és örömet nyújtanak. A szabadban végzett mozgás legjobb módja a kerti munka.

- A kertben ücsörgés és a munka is beszél Isten gyógyító erejéről. Most pl. ahogyan újra éled a természet, úgy éledhet fel az ember szíve is: a remény, a hit a gyógyulásban és Isten szeretetében. Minden betegnek jót tesz, de különösen a lelkileg és a szenvedélybetegségektől meggyötörteknek nyújthat a kertészkedés komoly segítséget a gyógyuláshoz vezető úton. 

- Nem kell azonban súlyos betegnek lennünk, hogy kipróbáljuk, mennyi csoda rejlik a természet kínálta időtöltésben! Sokan vannak, akiket kimerít lelkileg, szellemileg a munkájuk, a rengeteg utazás, a megélhetési gondok stb. Nekik hasznos pihenést, kikapcsolódást, a betegségek megelőzését jelentheti a kert.

Mindenkinek szeretettel ajánlom, hogy éljen ezzel a csodálatos lehetőséggel. Akik pedig már jól tudják, milyen áldásokat rejt a kerti munka, adják át másoknak! Sok betegnek jelenthet egy nagy lépést a gyógyulásban a törődésünk, biztatásunk, hogy használják az Isten által nyújtott eszközöket.